A Swift űrtávcső új katalógusában, nyolc év megfigyelései alapján az eddig ismerteknél sokkal több pontszerű égi röntgenforrás adatait gyűjtötték össze.
Egy brit vezetésű csillagászcsoport az Astrophysical Journal Supplement Series című folyóirat 2014. januári számában tette közzé azt a katalógust, amely a Swift műholddal eddig megfigyelt pontszerű (felbontatlan) röntgenforrások listáját tartalmazza. Az összesen több mint 150 ezer – ezen belül is majdnem százezer eddig nem katalogizált – objektum között csillagok és távoli galaxisok (galaxismagok) is szerepelnek. Sok esetben több időpontban végzett megfigyelésekről van szó. Az időbeli változásokat mutató fénygörbék és az objektumokra vonatkozó spektrális adatok szabadon hozzáférhetők. A csillagok és a galaxismagok akkor bocsátanak ki röntgensugárzást, ha a környezetükben az elektromosan töltött részecskék (elektronok) nagy sebességre gyorsulnak fel. Ez bekövetkezhet a millió fokot meghaladó hőmérséklet, vagy az erős mágneses tér miatt. A röntgensugárzó égitestek új listája fontos alapul szolgálhat majd további kutatások számára.
A Swift legújabb röntgenforrás-katalógusában szereplő objektumok az égen. A pontok színei a források energiájára utalnak. Megfigyelhető sűrűsödésük a Tejútrendszer síkja, különösen galaxisunk közepe irányában. A legtöbb azonban a Tejútrendszeren jóval túl levő extragalaktikus forrás. (Kép: P. Evans / University of Leicester)
Az amerikai, brit és olasz együttműködésben készült, 2004 novemberében pályára állított Swift űrtávcső legfontosabb célja a hatalmas energiájú, távoli csillagrobbanásoknak gondolt gamma-kitörések gyors azonosítása, égi pozíciójuk pontos meghatározása. A felfedezésük után nagyon gyorsan elhalványuló utófénylésük más hullámhosszakon történő vizsgálatából többet lehet megtudni e még mindig rejtélyesnek számító égi jelenség fizikai hátteréről. A Swift fedélzetén levő, a 0,3–10 keV energiatartományban érzékeny röntgentávcsővel (X-ray Telescope, XRT) természetesen nem csak a gamma-felvillanások utófénylését, azok röntgenszínképét és a fluxus időbeli változását tudják vizsgálni, hanem egyéb égi röntgenforrásokéit is. A most publikált katalógus mintegy 8 évnyi működés alatt összegyűlt adatokból készült. Mivel az űrtávcső még remélhetően hosszú évekig rendben működik, a katalógus későbbre várható kiadásai még bővebb anyagot tartalmaznak majd.
A fenti kép példaként egy kb. teliholdnyi kiterjedésű mező röntgenforrásait ábrázolja, a 2006. július 29-én észlelt (GRB 060729 jelű) gamma-kitöréssel a középpontjában. A hosszúnak számító, mintegy egymillió másodperces expozíciós idő alatt „mellékesen” számos környékbeli (pontosabban a kitörés iránya környékén látható, de tőlünk mérve valószínűleg mindenféle különböző távolságokban levő) röntgensugárzó forrást sikerült felmérni. Az ehhez hasonlókból állt össze a teljes katalógus. A színkódolásban a vörös a kisebb, a kék a nagyobb energiájú röntgensugárzást jelzi. (Kép: P. Evans / University of Leicester)
Kapcsolódó cikkek: Kapcsolódó linkek:
Úton a gammakitörés-vadász
A Swift első eredményei
Rendkívül rövid gamma-kitörést észlelt a Swift
Kozmikus szőrmók fülbevalóval
Egy galaxis, két szupernóva!
Gamma-villanás a „világ végéről”
Távolsági rekorder gamma-kitörés
A távoli nagy tömegű fekete lyukak növekedésének határai
Nóva, szupernóva – kilonóva?
Láthatatlan galaxis a „sötét korból”
A Swift pontforrás-katalógusáról (Univ. of Leicester)
Csillagászok nemzetközi csoportja felfedezte a Tejútrendszer legöregebb barna törpéit.
