Közelről is bemutatkozik a Vesta

A NASA nyilvánosságra hozta a Dawn űrszonda első részletes felvételeit, amelyeket a Vesta kisbolygó körüli pályáról készítettek.

A négy évvel ezelőtt indult, ionhajtóművel mozgó amerikai szonda július közepén állt pályára a fő kisbolygóövben található második legnagyobb égitest, a Vesta körül. Egy évig kering majd az 1807-ben felfedezett kisbolygó körül, majd újra útnak indul, hogy két és fél évig tartó repülés után meglátogassa a még nagyobb méretű Ceres törpebolygót is. A projekt hivatalosan 2015 júliusáig tart majd.

A Vesta, kb. 5000 km távolságból.

A hétfőn publikált fényképeken egy erősen tagolt felszín bontakozik ki. Óriási párhuzamos árokból álló rendszer választja el a kráterekkel sűrűn szabdalt északi féltekét a délitől. Ez utóbbin a felszín simább, a terepet egy hatalmas becsapódás nyomai uralják. A kutatókat már ezek az első felvételek is izgatottá tették, hiszen rengeteg, eddig hozzáférhetetlen információt nyújtanak a Naprendszer keletkezésének ősi korszakából visszamaradt égitestről.

A Vesta felszínéről úgy sejtik, hogy bazaltos kőzetek alkotják, amelyek a 4,5 milliárd évvel ezelőtt, forró körülmények között keletkeztek. A kisbolygó azonban – viszonylag kicsi, kb. 580 km × 460 km-es mérete miatt – rövid idő alatt kihűlt. Így mintegy „befagyott” állapotban őrzi azokat az állapotokat, amelyek bolygórendszerünk első ötmillió éveben lehettek jellemzők.

Korábban a Hubble-űrtávcsővel készített képek alapján már gyanítani lehetett a déli pólus környékén egy hatalmas, nagyjából 460 km-es átmérőjű és 13 km mély becsapódási krátert. (Az alakzatot kialakító ütközésből származó törmelék egy kis része a földfelszínre is eljut, meteoritok formájában.) A Dawn képén a Vesta déli pólusvidéke jobbra lent látható, a Hubble-énál 150-szer jobb felbontással. A kaotikus felszíni alakzatok közt feltűnő egy központi kiemelkedés, valamint körülötte a hullámokra emlékeztető mélyedések. Az egyenlítői régióban található párhuzamos árokrendszerek nagyjából merőlegesen futnak ahhoz az irányhoz képest, ahonnan a becsapódó test érkezhetett.

A Vesta északi féltekéjét sok kisebb-nagyobb kráter borítja. A felvétel közepén látható három nagyobb összefüggő alakzat a hóember becenevet kapta. (Képek: NASA / JPL-Caltech / UCLA / MPS / DLR / IDA)

Kezdetben a Dawn mintegy 2700 km magasan kering a kisbolygó fölött. Egy pályaperiódus 3 (földi) napig tart. Mivel az égitest gyorsan forog – 5 óra 20 perc alatt fordul meg a tengelye körül –, a szonda a pályája észak-déli szakaszán végig tudja pásztázni a teljes megvilágított felszínt. A másik, délről észak felé tartó repüléssel eltelő „félidőben”, az árnyékos oldalon haladva sugározza le a fedélzeten elraktározott képeket és mérési adatokat a földi irányítóknak.

Három hét után megkezdik a pályamagasság csökkentését, egészen kb. 680 km-ig. Ezt az ionhajtóművel egy hónap alatt érik el. Ez a pályamagasság alkalmas lesz a Vesta részletes topográfiai felmérésére. Hatvan félnapos periódusú pálya után ismét közelebb, immár 180 km-re közelítik meg az égitestet. A még nagyobb felbontású képalkotás mellett a gamma- és neutrondetektorok a felszínt bombázó kozmikus sugárzás hatását figyelik, a mérésekből a talaj felső rétegének összetételére következtetnek. Felmérik a Vesta gravitációs terét is.

A legalacsonyabb pályán eltöltött időszak után ismét emelkedik a szonda. Ekkor, a program elején – vagyis mostanában – zajló globális feltérképezés után 8 hónappal, más megvilágítási viszonyok mellett folytatják a felszín fényképezését olyan területekkel, amelyek most nem jól láthatók. Végül az űrszonda 2012 júniusában elhagyja a Vesta környezetét, elindul a Ceres felé vezető hosszú útjára.

Kapcsolódó cikkek:
A Vestánál a Dawn űrszonda

Kapcsolódó linkek:
A Dawn első képei a Vesta körüli pályáról (Spaceflight Now)