Az eredmények mindössze az első 43 működési nap mérési adatainak átvizsgálásával születtek, ezért nyilván nagyon rövid keringési periódusú, bolygójukhoz közel keringő óriásbolygókról lehet csak szó. (A Kepler fő célját, a Földhöz hasonló méretű és pályájú exobolygók magtalálását csak évek múlva érheti el.) Mivel már több mint 8 hónapnyi mérési adat halmozódott fel, a fénygörbéket elemző kutatók jelenleg is több távoli csillag körüli bolygó biztos kimutatásán, létezésük megerősítésén dolgoznak.
A Kepler ún. fedési exobolygókra vadászik, vagyis a csillagok fényességének periodikus csökkenését képes kimutatni, amikor a csillag elé kerülő bolygó kitakarja anyacsillaga fényének egy részét az űrtávcső elől. A fényességváltozásokat emellett a csillagrezgések, s ezeken keresztül a csillagok belső szerkezetének és fizikai paramétereinek jobb megismerésére is alkalmazzák.
Az öt új exobolygó valóban „forró óriás”: négyüknek a tömege a Jupiterénél is nagyobb, egyikük – a Kepler 4b jelzésű – a Neptunuszéhoz hasonló méretű. Keringési idejük mindössze 3-5 nap. Ez azt is jelenti, hogy a csillagukhoz való közelségük miatt rendkívül nagy (1000 fokot is meghaladó) a felszíni hőmérsékletük.
Az eddigi megfigyelések alapján kijelenthető, hogy a tavaly márciusban indított Kepler kitűnően működik, így minden esély megvan arra, hogy fő tudományos céljait megvalósítsa.
