Az NGC 2818 egyike a nyílthalmazokban található planetáris ködöknek Tejútrendszerünkben.
A nyílthalmazok csillagai általában gravitációsan lazán kötöttek, emiatt a halmaz néhány százmillió év alatt felbomlik. Az olyan csillagok, melyek körül planetáris ködök alakulnak ki, tipikusan több milliárd évesek. Emiatt nagyon ritka, hogy egy nyílthalmaz elegendő ideig egyben maradjon ahhoz, hogy egyik tagja körül planetáris köd alakuljon ki. Jelen esetben a nyílthalmaz a becslések szerint nagyon öreg, közel milliárd éves.
Az NGC 2818 (PLN 261+8.1-ként is ismert) köd látványos struktúrája valójában egy Nap-szerű csillag külső, ledobott rétegeit tartalmazza. Az anyag a csillag életének utolsó szakaszában került a csillagközi térbe. Az izzó gázburkot azután vetette le magáról a csillag, miután kimerült a nukleáris reakciók fenntartásához szükséges anyag a magban.
A planetáris ködöknek rendkívül változatos a formaviláguk. Az NGC 2818 összetett alakját is nehéz megmagyarázni. Mivel ez a köd egy halmazban helyezkedik el, a csillagászok számára sok adat rendelkezésére áll, többek között kora és távolsága is, melyeket egyébként nem lehetne meghatározni.
A planetáris ködök néhány tízezer év alatt fokozatosan elhalványodnak. Az NGC 2818 forró, hátramaradt csillagmagja milliárd évek során lassan kihűl és fehér törpeként fejezi be életét. A mi Napunkra is hasonló sors vár, de csak a távoli jövőben, becslések szerint ötmilliárd év múlva.
A Hubble-teleszkóp széles látószögű kamerájának (WFPC-2) felvétele az NGC 2818 planetáris ködről 2008 novemberében készült. A színek a képen a felhőből származó különböző gázok sugárzását jelölik: a piros a nitrogénét, a zöld a hidrogénét, a kék pedig az oxigénét. (Kép: NASA / ESA / Hubble Heritage Team STScI/AURA)
Kapcsolódó cikkek: Kapcsolódó linkek:
Távolsága hozzávetőlegesen 10 000 fényév. A déli égbolton, a Tájoló (Pyxis) csillagképben található.
Galaktikus pillangó
Égbeli Macskaszem
Kozmikus szem üstököspor-pupillával
Az NGC 2818 a Hubble felvételén (Science Daily)
Nyilvánosságra hozták az indiai Csándráján-1 holdszondán repülő amerikai radarberendezés első képeit a Hold állandóan sötétben levő sarkvidéki krátereinek belsejéről.
