A Spitzer-űrteleszkóp legújabb felvételén turbulens csillagképződési terület látható, ahol „gázfolyók” és csillagszél áramlik a poros Hattyú-ködben.
A Spitzer új infravörös képe az M17-ről, a Hattyú-ködről. A köd 6000 fényévnyire helyezkedik el a Nyilas csillagképben. A kinagyított képen a körív alakú lökéshullámok a csillagszél irányát mutatják. (Kép: NASA / JPL-Caltech / Univ. of Wisconsin)
A Hattyú-köd néven is ismert M17 képe a legjobb példát mutatja a körív alakú ütközési zónára. Ez nyilvánvalóan a gáz „fodrozódása”, mely csillagok körül alakul ki „turbulens kozmikus vízben”. A csillagok olyanok, mint a kősziklák egy rohanó folyóban – mondta Matt Povich, a Wisconsoni Egyetem munkatársa. Az erős szelek a nagytömegű csillagoktól származnak, melyek a köd központi vidékén egy hatalmas, táguló gázfolyót hoznak létre. Ez a gáz aztán ütközik a többi csillagtól származó csillagszél előtti porral, mely visszaduzzasztja a „folyót”.
A Hattyú-köd szívében a nagytömegű csillagok a jellemzőek, számos közülük 40-szer akkora, mint a Nap, és milliószor fényesebb. Erős sugárzás és a töltött részecskék szele vágtat keresztül a ködön 7,2 millió km/h sebességgel, kimetszve egy mély üreget (sárga körrel jelölve a fenti kép közepén). A csillagászok azt feltételezik, hogy ez egy jelenleg is zajló folyamat, mely új csillagok születését idézheti elő. Ahogy az üreg tágul, a gáz összenyomódik más nagytömegű csillagok csillagszele előtt, létrehozva a körív alakú ütközési zónákat.
Povich és kollégái a Spitzer-űrtávcsővel infravörös felvételeket is készítettek az RCW 49 jelű csillagkeletkezési régióról. A felvételek bizonyítékot szolgáltattak a többszörös körív alakú ütközési zónákra csillagszületési régiókban lévő nagytömegű csillagok körül. Az új megfigyelések segíthetnek megérteni, hogyan jöhetnek létre a sajátunkhoz hasonló naprendszerek.
A megvilágított gáz ezekben a csillagkeletkezési régiókban nagyon leheletfinomnak és törékenynek tűnik, de a látszat csal – mondta Robert Benjamin, a Wisconsini Egyetem másik munkatársa. Ezek a körív alakú ütközési zónák emlékeztetnek arra, hogy a csillagok nem csendes helyeken, hanem olyan régiókban jönnek létre, ahol olyan erős szelek fújnak, amilyet a Földön még nem láttak.
Kapcsolódó linkek:
A Spizter képe az M17-ről (Astronomy Now)
A japán Akari infravörös csillagászati műhold felvételén szépen látható az a lökéshullámfront, amelyet a közeli vörös óriáscsillag kelt a körülötte levő csillagközi anyag „folyójában”.
