A Holdra telepítendő rádiótávcső-rendszer megvalósításának érdekében összefogtak az európai kutatók és az űripar.
Márciusban szándéknyilatkozatot írtak alá a Holland Csillagászati Alapítvány (ASTRON) és az EADS Space Transportation vállalat képviselői, hogy a Földön most épülő LOFAR rádióteleszkóp-hálózat holdi kiegészítőjét létrehozzák.
A LOFAR (Low-Frequency Array) egy egyelőre főleg Hollandia területén, valamint részben Németországban megépülő, több különálló elemből összetevődő, interferometrikus elven működő digitális rádiótávcső-hálózat. A 30-240 MHz közötti tartományban észlel majd. Az innovatív műszaki megoldások révén számos előnye lesz. Nagyon éles szögfelbontással, egyszerre több irányban is tud megfigyeléseket végezni. Mozgó alkatrészek híján az egyes antennák megbízhatósága kiváló. Az adatátvitelt a központi szuperszámítógép irányába terabit/s kapacitású optikai kábelek biztosítják. A mindennapi emberi tevékenységből származó, a világűrből jövő gyenge jeleket elnyomó, zavaró rádió-interferenciát újszerű megoldásokkal igyekeznek csökkenteni.
S hogy kerül a „képbe” a Hold? A csillagászok évtizedek óta tervezgették, hogy égi kísérőnkön megfigyelőállomást hozzanak létre. Az előnyök közé tartozik a stabil felszín, valamint a légkör teljes hiánya. A Hold túlsó oldalán hosszú időtávon olyan észleléseket lehetne végezni, amelyeket a földi hatások nem zavarnak. A rádiótartományban is vannak olyan hullámhosszak, amelyekre a Föld légköre nem átlátszó: a különösen alacsony frekvenciájú (30 MHz alatti) kozmikus rádióhullámokat az ionoszféra nem engedi át. Ebben a tartományban a világegyetemet egyáltalán nem ismerjük, s bizonyára sok új égitest és jelenség volna felfedezhető. A Hold túlsó oldalán működve, a rendszer mentes lenne bármiféle, a földi rádiószennyezésből adódó zavaró hatástól.
Mostanra a technológia eljutott arra a fejlettségi szintre, hogy egy holdi megfigyelőbázis megépíthető volna. Az érzékelők hálózata, az adatátvitel, a tartós energiaellátás mind kivitelezhető. Ráadásul ezek viszonylag gazdaságosan, azaz mindössze egyetlen indítással odajuttathatók. A most induló kezdeményezés neve LIFE (Lunar Infrastructure for Exploration). A tervek szerint 2008-ra az ESA elfogadhatja, és 2013-15 között akár meg is valósíthatja az elképzelést.
(ASTRON News, 2006. június) Kapcsolódó linkek:
A LOFAR teljes kiépítettségében mintegy 25 ezer dipólantennából áll, amelyeket csoportokba rendezve állítanak fel. Az egész egy kb. 350 km-es átmérőjű területen fekszik majd. A központi IBM Blue Gene számítógép a Groningeni Egyetemen kap helyet.
LOFAR honlap
Bármilyen meglepő, a bolygó fogalmát eddig nem definiálták pontosan a csillagászok. Egyszerűen nem volt rá szükség...
