A NASA Deep Impact szondája 370 kg-os egységének „nagy becsapódása” július 4-én következik majd be. Ennek során a 9P/Tempel-1 üstökös magján egy jókora kráter keletkezik. A kidobódó üstökösanyagot soha nem látott széles nemzetközi együttműködésben figyelik a világ csillagászati műszereivel – a Földről és az űrből is. A koordinált megfigyelési kampányba a Rosetta is bekapcsolódik, június 29. és július 14. között, az esemény előtt, alatt és után folyamatosan.
A 69P/Csurjumov-Geraszimenko üstökössel tervezett 2014-es randevúja felé tartó ESA-szonda szerencsés irányból, a Naphoz képest mintegy 90°-ra lát rá a Tempel-1 üstökösre.
Igaz, hogy 80 millió km-es távolságban lesz a becsapódás helyétől, de még mindig közelebb, mint a Föld (kb. 130 millió km). Érzékeny műszerei – mivel amúgy is üstököskutatásra készültek – kiválóan alkalmasak az egyedülálló jelenség megfigyelésére.
A Naptól való nagy szögtávolság, s így a csillag minimális zavaró hatása ideális a mikrohullámú spektrométer (MIRO), valamint a látható és infravörös tartományban működő spektrométer (VIRTIS) számára. Ezekkel a műszerekkel a gáz kémiai összetételét és hőmérsékletét, valamint az üstökösből felszabaduló por összetételét vizsgálják.
Talán a leghasznosabb a Rosetta ALICE nevű, az ultraibolya hollámhossz-tartományban érzékeny berendezése lesz, amely a szóba jöhető legjobb ilyen űrbeli műszer lesz a becsapódás megfigyelésének idején. Szintén a gáz kémiai összetételének kiderítését várják tőle. Az OSIRIS képalkotó rendszer adatai - a földi megfigyelésekkel összevetve - módot adnak az üstökösből kiszabaduló anyagfelhő térbeli szerkezetének feltérképezésére.
