A Szaturnusz körül keringő Cassini-űrszonda harmadszor közelítette meg a bolygó óriásholdját, a Titant. A képeken az első ismert kráterek, továbbá jégvulkanizmusra utaló alakzatok láthatók.
A Huygens január 14-i bravúros landolása a Titanon csupán az óriáshold izgalmas felderítésének kezdetét jelentette. A Cassini-űrszonda 2005. február 15-én harmadik alkalommal száguldott el nagyon közel, a felszíntől mindössze 1577 kilométeres távolságban a hold mellett. A Titannal kapcsolatos minden új adat rendkívüli meglepetéseket tartogat: a Cassini-űrszonda ez alkalommal kusza felszíni alakzatokat és két hatalmas krátert fedezett fel.
Az egyik legizgalmasabb eredmény az aktív felszínformáló folyamatokkal kapcsolatos. Már a Cassini első, 2004. október 26-i közelrepülése, valamint a Huygens leszállása során is sikerült vulkanizmusra utaló adatokat szerezni. A Cassini új felvételein a földi bazaltos lávafolyásokhoz hasonló alakzatokat lehet megfigyelni, ahol folyékony halmazállapotú anyag törhet a felszínre.
A Naprendszer külső, fagyos vidékein azonban nem a szilikátos kőzetolvadék (láva), hanem képlékeny állagú illóanyagok és a víz szolgálhatnak a vulkanizmus alapanyagául - ezt a folyamatot nevezik kriovulkanizmusnak ("fagyvulkanizmus"). A Cassini legújabb eredményei szerint a Titanon az ammónia (NH3) lehet a vulkanikus folyamatok egyik fő alapanyaga.
További részletek és fotók együttműködő partnerünk - az ORIGO WEB-Magazin - TUDOMÁNY Rovatában (link alul).
Forrás: origo.hu
Kapcsolódó linkek:
A teljes cikk az ORIGO-n...
A Markarian 421 jelű kvazár megfigyelése során a Chandra olyan galaxisközi anyagfelhőkre bukkant, amelyek arra utalnak, hogy a „hagyományos” formájú (atomokból, ionokból álló) anyag jelentős hányada a galaxisok közötti térben található.
