1975-ben először hajtott végre űreszköz sima leszállást a Marson, és mindjárt kettő. A Viking-1 és Viking-2 azt kapta feladatul, hogy megválaszolják a mindenkit leginkább izgató kérdést, van-e, lehetséges-e élet a Vörös Bolygón? Válaszként akkor sem igent, sem nemet nem lehetett mondani. Lehet, hogy most értettük meg, miért?
A Viking tervezői három eszközt is elhelyeztek a marsszonda-ikrek fedélzetén, amelyek az élet nyomai után kutattak illetve megpróbálták eldönteni, hogy ha nincs is élet ma a Marson, a talaj kémiai jellemzői elvileg lehetővé tennék-e az élet megjelenését. A három-három kísérlet kizárta ugyan azt, hogy a leszállóhelyeken élnének, vagy valaha éltek volna akár csak mikroorganizmusok is, de arra nem született egyértelmű válasz, hogy a talaj alkalmas-e a földiéhez hasonló vízalapú élet fenntartására.
Az extremofilek (szélsőséges körülmények között élő élőlények) kutatására szakosodott tudósok azonban úgy tűnik nem nyugodtak bele, hogy a Mars egy eleve élettelen világ. Ezért kerestek a Földön egy marsbéli helyet, ahol kikísérletezhetnek egy, a korábbitól eltérő kutatási módszert az élet felkutatására. A chilei Atacama-sivatag ilyen helynek ígérkezett. Mérések szerint a dél-amerikai sivatagban oly ritkán esik az eső, hogy a keletkezése óta eltelt 15 millió év alatt valóban olyanná vált, mint a Mars felszíne. Az atacama-beli kísérletek konklúziója azonban a korabeli Viking-vizsgálatok eredményeire is hatással vannak. A tudósok a sivatagban a Vikingével megegyező kísérleteket végeztek, de ezek tökéletesen élettelennek találták az Atacama-t, ugyanúgy, ahogy a szonda egykor a Marsot. Bár azt nem lehet mondani, hogy a chilei sivatag nyüzsögne az élettől, azonban mégis vannak ott élőlények, tehát úgy tűnik, a Viking műszerei egyszerűen csak nem voltak elég érzékenyek.
A fenti felfedezés tükrében a chilei sivatag a jövőbeni marskutatás egyik legfontosabb földi kísérleti helyszínévé válhat! A most folyó kísérletek fő célja, hogy kifejlesszenek egy olyan műszercsaládot, amely a Viking műszereitől sokkalta érzékenyebb és „ügyesebb”. Az első kézzel fogható eredmény egy olyan eszköz, amely mindenféle emberi beavatkozás nélkül képes a talajból kimutatni az esetlegesen ott lévő élőlények DNS-ét. Ezzel máris megvan egy jövőbeni szonda marsi leszállóegységének egy fontos műszere, mely az egykori Viking kutatásokhoz hasonlóan élet nyomai után kutathat valahol a bolygó vörös homokjában.
Forrás: SpaceDaily.com, Spaceflightnow.com
Kép: NASA JPL
Dancsó Béla
A képen a Viking 1 belógó borítása mögött feltárul a marsi panoráma, a rózsaszín égbolttal, és a mindenütt heverő kövekkel. A középen lévő nagy sziklát Big Joe-nak keresztelték a kutatók.
Immár két hónapja van pályán Kanada első csillagászati műholdja. A főműszer tesztelését és kalibrációját augusztus 4-én kezdték meg.
