OGLE-TR-56b – a hivatalos elnevezése a legújabb távolság-rekorder exobolygónak. A Harvard-Smithsonian Asztrofizikai Intézet kutatói fölfedezték a Nyilas csillagképben az eddigi legtávolabbi exobolygót, azaz Naprendszeren túli planétát. Az objektum megtalálásához egy igen pontos és ígéretes módszert alkalmaztak.
E módszerrel olyan kísérőket lehet kimutatni, melyek keringési síkjára éléről (vagy ahhoz közeli szögben) látunk rá. A Földről nézve a csillag előtti áthaladáskor a bolygó kitakar egy darabot abból, ezzel a tranzit idejére apró csökkenést okoz a csillag fényességében. Szakemberek joggal remélik ettől a módszertől Föld-típusú bolygók fölfedezését.
A csillagok színképvonala, látóirányú sebességváltozásuk mérése is elárulhatja a körülöttük keringő kísérőket. Mintegy 100 fényév távolságig ezt a módszert alakalmazták eddig a legsikeresebben. Kezdetben azzal próbálkoztak a kutatók, hogy a bolygók gravitációs hatását mutassák ki a központi csillag mozgásában a háttércsillagokhoz képest.
Egyik módszerrel sem könnyű kimutatni idegen világok planétáit, ugyanis nagy távolságokban vannak tőlünk és saját fénnyel sem rendelkeznek. A felszínükről visszavert fényt pedig lehetetlen megkülönböztetni anyacsillaguk mellett. Ha egy csillag előtti bolygóáthaladást akarunk emberi mértékekkel szemlélteni, akkor figyeljünk meg 300 km-ről egy fényszóró előtt elrepülő szúnyogot. Igen nehéz kimutatni, de nem lehetetlen.
Az összes módszer közül a fénygörbe méréséből kaphatjuk a legpontosabb adatokat a bolygók méretéről, pályájáról. Több ezer csillag fényességének egyidejű megfigyelése az utóbbi időben vált lehetségessé, s a fotometriai vizsgálat nem is igényel nagy távcsöveket. E módszert sikeresen először a HD209458 jelű csillagra alkalmazták. Radiális sebességméréssel már kimutatták a körülötte keringő kísérőt, majd 1999-ben az előre jelzett időpontban az anyacsillag előtti áthaladást is kimérték.
Az új távolság-rekorder bolygót az OGLE (Optical Gravitational Lensing Experiment) program keretében találták meg, amely eredetileg gravitációs mikrolencse jelenségekre vadászik a Tejútrendszer- és a Magellán felhők középpontjának irányában. A csillagok fényességének nyomonkövetésével 59 esetben bukkantak valamilyen alacsony luminozitású kísérő jelenlétére. Az 59 OGLE jelöltet a Chilébe telepített 6.5 m átmérőjű teleszkóppal (Las Campanas Obszervatórium) vizsálták tüzetesebben. Közülük a legtöbb jelölt kettőscsillagnak bizonyult, a fényes csillag mellett egy halvány objektummal. Ezután a világ legnagyobb optikai távcsövét, a Mauna Keán (Hawaii) található 10 m-es Keck I teleszkópot fordították a megmaradt 5 ígéretes jelölt felé.
Utóbbi jelöltek közül való az OGLE-TR-56b is. Pár adat róla:
· Anyacsillagával együtt 5000 fényévre található Földünktől a Tejútrendszer közepe felé. - Az eddigi legtávolabbi észlelt bolygónál nagyjából harmincszor messzebb.
· Csak 4 "csillagsugárnyi" távolságra kering csillaga körül. - Közelebb, mint a Merkúr a Naphoz.
· A bolygó keringési periódusa 29 óra - A Merkúr 88 nap, a Föld 365 nap alatt kerüli meg Napunkat.
· Légkörének hőmérséklete kb. 1700 °C
· Tömege 0.9 Jupiter-tömeg
· Átmérője 1.3 Jupiter-átmérő
· Sűrűsége a Szaturnuszéhoz hasonló (0.7 g/cm3)
Azokat a Naprendszeren kívüli gázbolygókat, melyek Jupiter méretűek és közelebb keringenek csillagukhoz, mint a Merkúr a Naphoz, “forró Jupiterek”-nek nevezzük. Az elfogadott elméletek szerint ezek az óriásbolygók távolabb keletkeztek csillaguktók az ott fölhalmozott porból, gázból. A fiatal csillag körüli anyagkorong (és esetleg más bolygók) gravitációs hatása taszíthatta őket millió évek alatt a csillagukhoz veszélyes közelségbe. Az exobolygók nagy része a “forró Jupiterek” közé tartozik. Rajtuk a hatalmas forróság még a rezet is megolvasztaná, a gravitáció pedig olyan nagy, hogy hosszú ideig képesek megtartani légkörüket.
Az egy évtizedes múlttal rendelkező Naprendszeren kívüli bolygókutatás eredménye eddig mintegy 100 exobolygó. Az elkövetkező évtizedre előre is léteznek jóval kifinomultabb tervek távoli Földek - és rajtuk talán élet - megtalálására. Sokat várunk ezektől, ugyanis legtöbbjük "szeme" világűrbe telepített távcső és mérőberendezés lesz. Ezekkel az űreszközökkel cikksorozatunk következő – befejező – részében fogunk megismerkedni.
Könyves Vera
Folytatjuk…
Eddig ismeretlen, hatalmas, csillagokból álló gyűrűt fedeztek fel a Tejútrendszer peremén, miközben minden korábbinál részletesebben vizsgálták Galaxisunk szívét. A Tejútrendszer központi tartományának eddigi legélesebb röntgenfelvételét készítette el a Chandra röntgenműhold.
