Az amerikai B612 Alapítvány egy olyan, a Nap körül keringő infravörös űrtávcsövet szeretne építeni, amellyel felmérhető lenne félmilliónyi, a Földéhez közeli pályán keringő kisbolygó pályája.
A fél méteres tükörátmérőjű távcsővel felszerelendő Sentinel (magyarul: őrszem) űrszonda a most bejelentett tervek szerint akár már 2017-2018-ban elindulhatna. Érzékelői az 5 és 10,4 μm-es hullámhosszak között, az infravörös tartományában működnének, abban az elektromágneses hullámsávban, ahol a látható fényben nem túl feltűnő földközeli kis égitestek sugárzása a legerősebb. (A Sentinel elevezés különösen szerencsétlen, mivel így hívják az Európai Űrügynökség hamarosan indítandó földmegfigyelő műholdjainak sorozatát is. Talán már minden jól hangzó név foglalt lenne? – A szerk.)
A kisbolygókereső űrtávcső a Vénuszéhoz közeli, de annál elnyúltabb, kb. 7 hónapos periódusú pályán keringene a Nap körül, és természetesen központi csillagunkéval ellentétes irányban pásztázná az eget a halvány, gyorsan elmozduló infravörös forrásokat keresve. (Kép: B612 Foundation / Ball Aerospace)
Az ötlettel előálló B612 Alapítvány a nevében szereplő megjelölést Antoine de Saint-Exupéry híres hősének, a Kis hercegnek a regénybeli kisbolygójától kölcsönözte. Neves szakemberek, köztük korábbi űrhajósok 2002-ben abból a célból hozták létre, hogy segítsenek megelőzni egy a bolygónkat esetleg fenyegető jövőbeli katasztrófát, egy kisbolygó becsapódását.
A Sentinel tervét bemutató rövid film. (B612 Foundation)
A Sentinel lenne az első olyan bolygóközi űrszonda, amely magánpénzből épül – az adományok gyűjtése megkezdődött. A megépítéséhez szükséges összeg „néhány százmillió” dollár lesz. Nagyjából ugyanennyibe kerül majd a felbocsátás (talán a SpaceX Falcon-9 rakétáját használva) valamint az üzemeltetés. A B612 Alapítvány kezdeményezését ugyanakkor támogatná az amerikai űrügynökség is. A NASA szakemberei részt vennének már a tervezésben, majd a szonda követésében és az adatkapcsolat biztosításában, valamint a kisbolygók pályaszámításában. Felmerülhet a kérdés, hogy miért nem a NASA csinálja meg ezt az űrprogramot? A válasz: a viszonylag kevés kormányzati támogatásért túl nagy a versengés. Elkészült, de nincs a megvalósítandók közt például a NEOCam szonda terve, amely nagyon hasonló a Sentineléhez, de a Földhöz közelebb, a Nap-Föld rendszer L1 Lagrange-pontja környezetébe szánták.
A földközeli kisbolygók mostanában még a korábbinál is népszerűbb célpontokká váltak. Nemrég sikerült megállapítani a NASA WISE űrtávcsövével, hogy a legnagyobb ezer, a Földéhez közeli pályán keringő kisbolygó nem jelent a belátható időn belül becsapódásveszélyt. Már százezerszám ismernek földközeli kisbolygókat, de a Sentinel a még kisebb méretkategóriák felé is kiterjesztené a felmérést.
A NASA emberes űrrepülési programjában középtávú célként szerepel egy földközeli kisbolygó felkeresése. Idén áprilisban pedig (nem elsején!) egy amerikai vállalkozókból álló csoport, a Planetary Resources jelentette be, hogy kisbolygók értékes nyersanyagait szeretnék kibányászni és a Földre juttatni. A bejelentés néhány héten át nagy hullámokat vetett a sajtóban – feltehetően ez is volt a legfőbb célja. Kétségek is bőven merültek fel a tervvel kapcsolatban, a technikai megvalósítás lehetőségétől kezdve a gazdaságosságon át a világűrjogi vonatkozásokig. Meglátjuk, lesz-e belőle bármi is... A mostani javaslat – bár ugyancsak a földközeli kisbolygókkal kapcsolatos – annyiban más, hogy meglevő technológiát alkalmazna, és csak az égitestek számbavételéről, a Földre vonatkozó kockázatok felméréséről van benne szó – bányászatról nincs. Kapcsolódó cikkek: Kapcsolódó linkek:
A Sentinel infravörös űrtávcsöve kipróbált technológiát alkalmazna, ami már bevált például a NASA Spitzer- és Kepler-űrtávcsöveinél is. A napsugárzástól komoly árnyékoló rendszer védené, 24 millió pixeles detektora pedig aktív hűtést kap, ami 40 K-es hőmérsékletet biztosítana. Az öt és fél évesre tervezett élettartama alatt mintegy félmillió kisbolygót azonosíthatna, ami megfelel a 140 m-nél nagyobb átmérőjű feltételezett földközeli kisbolygók 90%-ának. A Sentinel távcsövének nagy, mintegy 10 négyzetfokos látómezeje lehetővé teszi, hogy 26 naponként ismét átvizsgálják vele a teljes megfigyelhető égboltot, akár három hónapon át mérve az égitestek elmozdulását. Ha pedig ismerik az ilyen égitestek pályáját, akkor meg tudják határozni, hogy van-e közöttük olyan, amely a jövőben veszélyes közelségbe kerül a Földhöz. Ha időben tudomást szerzünk ilyen fenyegetésről, az adott kisbolygó pályáját űreszközökkel még módosíthatjuk annyira, hogy elkerüljük az összeütközést.
Kevesebb a földközeli kisbolygó
OSIRIS-REx: utazás egy kisbolygóhoz
A fény nyomása alatt
A kisbolygókereső Sentinel (Sky and Telescope)
Kérdések és válaszok a Sentinelről (B612 Foundation)
Képzőművészet, irodalom, zene, film – 10-18 éves diákoknak szóló művészeti pályázatot hirdetett a Nemzetközi Asztronautikai Akadémia (IAA), októberi beadási határidővel.
