Néhány olyan jelentős űrkutatási eseményt sorolunk fel, amelyek az új év második felére várhatók.
A lista természetesen nem teljes, elsősorban a tudományos űrprogramokat veszi számba. Kicsit szubjektív is, mégis módot ad arra, hogy előretekintsünk: mi várható ebben az évben a világűrben – s így az Űrvilágban is. (Az első félévre várható jelentősebb indításokat cikkünk előző részében gyűjtöttük össze.)
A Nemzetközi Űrállomáshoz a Szojuz TMA-9 űrhajó szeptember 13-án indul Bajkonurból. A második félévre az amerikaik két űrrepülőgép, a Discovery (STS-115, szeptember) és esetleg az Endeavour (STS-117, október) startját tervezik. Októberben indul az orosz Progressz M-58 teherűrhajó.
Augusztusban tervezik indítani orosz Rokot hordozóeszközzel az ESA GOCE (Gravity Field and Steady-State Ocean Circulation Explorer) mesterséges holdját. Az európai mesterséges hold segítségével minden eddiginél nagyobb pontossággal és térbeli felbontással szeretnék felmérni bolygónk gravitációs terét. A cél a geoid – az azonos gravitációs potenciállal jellemzett felület – meghatározása 1-2 cm-es pontossággal, 100 km-es felszíni felbontással.
A japán Solar-B mesterséges hold szeptemberben indul M-V rakétával. A napkutató űreszköz feladata a néhai Yohkoh (Solar-A) méréseinek folytatása, a Nap mágneses terének és a napkoronának a vizsgálata, optikai, extrém ultraibolya és röntgen hullámhossztartományban. A program japán, amerikai és brit együttműködésben valósul meg.
Az új amerikai kisbolygókutató űrszonda, a Dawn startját november 17-re tűzték ki. Az indításra Delta-2 rakétával kerül sor. Az ambiciózus cél és a megvalósítás is néhány ponton emlékeztet a japán Hayabusa küldetésére. Ezúttal viszont a célpont kettős, és nem is akármilyen: a legnagyobb kisbolygók közé tartozó 1 Ceres és 4 Vesta, amelyek a Mars pályáján túl keringenek a Nap körül. A megközelítés itt is ionhajtóműveken alapul majd. Ezek a kisbolygók a Naprendszer „hajnalán” alakultak ki (dawn jelentése magyarul hajnal). A Dawn 2012 körül ér a Vesta, majd 2016 körül a Ceres közelébe, ahol néhány száz km-es magasságban hónapokat tölt majd a felszín fényképezésével, az összetétel mérésével, az égitestek alakjának, méretének, gravitációs terének a feltérképezésével.
Kapcsolódó cikkek:
Mi lesz 2006-ban? (1. félév)
Az új esztendő beköszöntével áttekintjük, hogy milyen jelentős űrkutatási események állnak előttünk.
