A RadioAstron antennájának addig elkészült első három szegmensét 1994-ben az ESA technológiai központjában (ESTEC, Hollandia) tesztelték. (Kép: ASC / ESA)
A műhold fejlesztése a Szovjetunió felbomlását követő, és az egész orosz űrkutatást mélyen érintő gazdasági válság hatására lassult le. A támogatás éppen elegendő volt arra, hogy a projektet életben tartsák. Ez Nyikolaj Kardasov akadémikus személyének volt köszönhető, aki kezdettől fogva vezette a RadioAstron programját. Mindeközben mélypontjára jutott a nemzetközi együttműködés: a már elkészült berendezéseknek lejáróban volt a „szavatossági ideje”, és lehetetlenné vált a szükséges feladatok ütemezése is.
Ez az időszak egy lényeges változtatást is hozott. A műhold tervezett pályáját ugyanis úgy módosították, hogy az a Földtől igen nagy távolságra, kb. 340 ezer km-re is eljusson. Az elnyúlt, 9,5 napos periódusú pálya nem váltotta ki a nemzetközi szakmai közösség osztatlan lelkesedését, ez ugyanis kedvezőtlen a jó minőségű rádió-interferométeres képalkotás szempontjából. Így a RadioAstronból inkább „felfedező” űrcsillagászati eszköz lett, amely az égboltnak csak a leginkább kompakt rádióforrásaira vadászik majd. A koncepcióváltás összefüggött azzal is, hogy időközben megvalósult a japán űr-VLBI program, ezért már nem tűnt eléggé ambiciózus célnak annak a többé-kevésbé hasonló megismétlése.
Az utóbbi években az orosz gazdasággal együtt az orosz tudományos űrkutatás is megerősödött. Ennek egyik első jele lehet a régóta várakozó RadioAstron most 2009-re ígért indítása. A hosszú évek során nem csak a tervezett pálya változott, de szinte az egész műhold kicserélődött. Legközelebb megismerkedünk az „új” RadioAstron programmal.
(Folytatjuk!)
