A Space News tudósítójának beszámolója a távol-keleti orosz űrközpontban tett látogatásáról.
Vosztocsnij megépítésének szükségessége, az erről szóló döntés, az építkezés megkezdése, a finanszírozás, az új űrrepülőtér elkészülte jól ismertek olvasóink számára, mint ahogy az onnan végrehajtott startokról is rendszeresen beszámoltunk (az elsőről itt). Mindamellett, érdemes röviden összefoglalni (sőt a lenti linken eredetiben, teljes terjedelmében is elolvasni) a Space News moszkvai tudósítója, Matthew Bodner véleménycikkét.
Ha nem hullott volna szét a Szovjetunió (miáltal Bajkonur Kazahsztáné lett), akkor soha nem épült volna meg Vosztocsnij. Bajkonur több mint 15 fokkal délebbre fekszik, miközben gazdasági nehézségek is késleltetik a Bajkonurban folyó orosz űrtevékenység teljes egészében Vosztocsnijra költöztetését. Bizonyos értelemben tehát Vosztocsnij feladat nélküli űrrepülőtér lett. (Az űrtevékenységtől függetlenül fontos persze, hogy egy ekkora, kiemelt jelentőségű távol-keleti beruházás az egész régió fejlődését maga után vonja. – B.E.) A beruházás volumenére jellemző, hogy az Oroszország szárazföldi területét a Krímmel összekötő híd (kb. 4 milliárd dollár) után ez a Putyin-korszak politikai és gazdasági szempontból legjelentősebb (2,24 milliárd dollár) infrastrukturális beruházása. (Egyesek az űrközpont létesítését az évszázad beruházásának tartják, társadalmi hatását a Bajkál-Amur vasútvonaléhoz hasonlítják.)
A Roszkoszmosz számára az elmúlt években érzékeny téma volt Vosztocsnij kérdése. Bár a projektet a modernizáció zászlóshajójának tartják, megvalósítását számos kudarc, baleset és költségtúllépés késleltette. Az építkezés 2007-es megkezdése óta tavaly karácsonykor engedtek először nyugati újságírókat a területre – szigorú felügyelet mellett. Ettől függetlenül a Space News tudósítója számára Vosztocsnij működő és hatékonyan irányított űrközpont benyomását keltette, sőt a környéken (az Amur vidékén, Oroszország egyik legtávolabbi és legelmaradottabb területén) is érzékelte az űrközpont jelentette remélt fellendülés okán érzett büszkeséget.
2018. december 24-én kitolják a starthelyre a Szojuz-2.1a hordozórakétát, amellyel 27-én Vosztocsnijból összességében a negyedik, de az első, részben kereskedelmi jellegű startot hajtották végre. (Kép: Matthew Bodner / SpaceNews)
A helyszínen egykor katonai bázis működött (interkontinentális ballisztikus rakéták indítóhelye), aminek köszönhetően bizonyos alapvető infrastruktúra, például vasúti összeköttetés rendelkezésre állt. A létesítmény mintegy 700 négyzetkilométeren terül el a tajgában. Az űrközpontból egyelőre a Szojuz-2 rakétákat indítják, miközben folyik a Proton utódának szánt Angara rakéta majdani indítóállásának építése, de annak elkészülte csak a 2020-as évek közepére várható. Ha egyáltalán elkészül, mert még magának az Angarának a jövője is bizonytalan. Jelenleg az is elképzelhető, hogy a Szojuz-5 rakéta (amelynek fejlesztése még folyik) lesz az oroszok zászlóshajója, nem az Angara.
Az Angara-A5 hordozórakéta szobra Vosztocsnij bejáratánál, „Itt kezdődik a csillagok felé vezető út” felirattal. (Kép: Matthew Bodner / SpaceNews)
A Szojuz-2 rakéták indítóhelye mindenesetre működik (legutóbb december végén hajtottak végre innen startot), a létesítmény korszerűbb, mint a bajkonuri, leginkább a kourou-i Szojuz-indítóállás továbbfejlesztett változatának tekinthető, vagyis egyesíti a kourou-i építési és a bajkonuri üzemeltetési tapasztalatokat. A hordozórakéták nagyobb darabokban vasúton érkeznek Szamarából, az utolsó fokozatokat és a hasznos terheket viszont légi úton szállítják. A hordozórakétát a központ egyik részén, az utolsó fokozatot a hasznos teherrel az átellenes oldalán szerelik össze, majd utóbbit egy alagúton viszik át az előbbi, 90 méter hosszú, 48 méter széles szerelőcsarnokba, amelynek magasságát a szerző ugyancsak 48 méternek becsülte.
A legfontosabb különbség Bajkonurhoz képest (és a hasonlóság Kourou-hoz) az indítóhely fölé tolható startelőkészítő épület. (Kép: Matthew Bodner / SpaceNews)
A szerelőcsarnokban műszakonként mintegy 1800 ember dolgozik, az 5 km-re fekvő indítóállásnál további 200 fő, az indítások idejére viszont további 1000 fős személyzet érkezik Bajkonurból. Nekik abban az 1-2 órában a legfontosabb a szerepük, amikor az 52 méter hosszú rakétát a szokásos módon, vízszintes helyzetben vasúton kitolják a szerelőcsarnokból az indítóhelyre, és ott függőleges helyzetbe állítják. Attól kezdve a folyamat eltér a Bajkonurban megszokottól, mert a rakéta indításra történő felkészítését az 1600 tonnás, letolható (a kourou-ihoz hasonló) mobil kiszolgáló épületből végzik.
A rakéta kitolása az indítóhelyre mindössze egy óra hosszat tart, a startelőkészítés pedig két napig. (Kép: Matthew Bodner / SpaceNews)
Miután a rakétát függőleges helyzetbe állították, fölé tolják a startelőkészítő épületet. (Kép: GK Launch Services)
A start előkészítésére több mint 1000 fős személyzet érkezik Bajkonurból Vosztocsnijba, így nem meglepő, hogy az előkészületek jobbára a bajkonuri forgatókönyv szerint zajlanak. (Kép: GK Launch Services)
Hosszú és rögös út vezetett odáig, mire Vosztocsnij működő űrközponttá vált, még ha messze is járnak attól, hogy teljesen átvegye Bajkonur szerepét. Cikke második részében a létesítéssel kapcsolatos számos problémára mutat rá Matthew Bodner. Egy orosz hírportál 2015-ös vizsgálata alapján Vosztocsnijt a világ legdrágább űrrepülőterének, a projektet pedig kaotikusnak nevezte. Tény, hogy a projekt a megvalósítása során három Roszkoszmosz vezetőt, számos projektvezetőt és több tucat középvezetőt „fogyasztott el”. 2007-es kezdete óta több mint 150 milliárd rubelt költöttek a projektre, miközben a Számvevőszék tavaly decemberi jelentése szerint 2014 óta 10 milliárd rubel „tűnt el”, emellett 17 000 jogsértésre, 140 bűncselekményre derült fény és 50 embert ítéltek el, közülük 27-et 2018-ban. Egy építésvezető a cége által még meg sem kezdett munkáért felvett 4 millió rubeles előleggel szökött el. A botrányok nem szűnnek, január elején az egyik távközlési szerződéses partner cég vezetőjét a moszkvai Seremetyevo repülőtéren tartóztatták le, amikor Vietnamba akart szökni, miután 26 millió rubellel (387 000 dollár) rövidítette meg a projektet.
Ugyanakkor Putyin elnök és az államelnöki hivatal vezető munkatársai többször hangsúlyozták Vosztocsnij nemzetbiztonsági jelentőségét. A 8000 kilométerre lévő fővárosba azonban elsősorban a botrányok híre jut el, viszont az Amur vidékén megélénkült az élet, és gazdasági fellendülésben reménykednek. Ciolkovszkijban, az egykori katonai létesítmény dolgozóinak otthont adó városban folyik a lakóházak korszerűsítése és a város fejlesztése, jóllehet egyelőre egy űrmúzeumon és néhány kávézón kívül egyéb kulturális életről nem tudott beszámolni a tudósító.
Eddig mindössze négy rakétát indítottak Vosztocsnijból, az áttelepülés Bajkonurból vontatottan halad. (Kép: GK Launch Services)
Végül a szerző beszámol a régió fővárosában, az Amur partján (vagyis közvetlenül a kínai határon) fekvő, 200 ezres lakosú Blagovescsenszkben szerzett tapasztalatairól, ahol szintén bíznak a Vosztocsnij jelentette gazdasági húzóerő kedvező hatásaiban. A változás egyik fő haszonélvezője az Amur Állami Egyetem, amely máris jelentős állami támogatással űrtechnológiai kart indított. Hallgatói remélik, hogy 2021-re elkészíthetik saját műholdjukat.
Kapcsolódó cikkek: Kapcsolódó linkek:
28 műhold Vosztocsnijból
Két Kanopusz és kilenc másik
Elveszett egy és még 18 műhold Vosztocsnijból
Ami a Szojuzból maradt Szibériában
Vosztocsnij: az első start
Hamarosan start Vosztocsnijból
Vosztocsnij: lesz rá pénz!
Új orosz űrrepülőtér 2018-ra
Hosszú út Vosztocsnijba (Space News)
Az orosz vizsgálat kiderítette a Szojuz MSZ-10 balesetének pontos okát.
