Bemutatkozott az Angara

A szovjet idők óta az első új oroszországi rakétafejlesztés jelentős állomása volt a sikeres bemutatkozó szuborbitális repülés.

A vadonatúj Angara hordozórakéta 1.2PP jelzésű változata az észak-oroszországi Pleszeckből indult. A katonai irányítású űrbázist július 9-én, magyar idő szerint pontban 14 órakor hagyta el. Űreszköz nem volt rajta, Föld körüli pályára nem állt, hanem mintegy 5700 km-re keletre, a Kamcsatkai-félszigeten, az előre tervezett helyszínen a földbe csapódott. A tejes repülés orosz területek fölött 21 percig tartott. Az indítást június 27-éről halasztották mostanra, egy az utolsó pillanatokban fellépett műszaki hiba miatt. Akkor a már a pleszecki 35-ös startállásban levő rakétát vissza kellett szállítani a szerelőcsarnokba.

Az Angara-1.2PP, útban a pleszecki startállás felé. (Kép: Orosz Védelmi Minisztérium)

Az orosz űrkutatás nagy reményeket fűz az Angara rakétacsaládhoz. A fejlesztést a Hrunyicsev vállalat fogja össze. A rakétákhoz nem használnak más volt szovjet tagköztársaságokban – mostanra önálló államokban – készülő egységeket, így kevésbé vannak kitéve a függőségekből adódó kockázatoknak. A modern Angarákhoz nem a jelenleg használatos orosz hordozóeszközökre jellemző, súlyosan mérgező hajtóanyagokat (dimetil-hidrazint és nitrogén-tertoxidot), hanem kerozint és folyékony oxigént alkalmaznak. A rakéták többféle változatban készülnek majd, így a kisebbektől a nagyobb űreszközökig rugalmasan tudják alkalmazni azokat. Az Angara-1 konfiguráció, amelynek első és második fokozatát a mostani szuborbitális repülés alkalmával élesben próbáltak ki, 3,8 tonnányi hasznos terhet tud majd 200 km magas pályára juttatni.

Az Angara rakéták fő megrendelői az orosz hadsereg és a szövetségi űrügynökség (Roszkoszmosz) lesznek, de a típust kereskedelmi műholdindításokra is tervezik majd használni. Az első bemutatkozás a Föld körüli pályán jövőre várható. Starthelyként Pleszecken kívül a most még épülő távol-keleti Vosztocsnij űrközpont jöhet majd szóba. A kazahsztáni Bajkonurral nem számolnak, mint az Angarák indítóhelyével. A rakétafejlesztés még 1992-ben kezdődött. Akkor az volt a terv, hogy az első Angarának 2005-re üzembe kellene állnia. Pénzügyi okokból ez késedelmet szenvedett. Ezidáig a fejlesztés a becslések szerint 2,8 milliárd amerikai dollárnak megfelelő pénzt emésztett fel. Az Angara különböző változataival a Szojuzokon kívül a jelenleg Oroszország által használt összes horodozóeszközt szeretnék idővel kiváltani, beleértve a ballisztikus rakétákból átalakított kisebb teljesítményű rakétákat és a Proton nehézrakétát is.

Az Angara-1.2PP startjának pillanatai. (Film: Roszkoszmosz)

A most próbarepülést teljesítő Angara-1.2PP első fokozatának lelke egy RD-191-es hajtómű, az NPO Enyergomas cég gyártmánya volt. Ezt a Zenyit és az amerikai Atlas-5 rakétákban használt RD-171 és RD-180 hajtóművek alapul vételével fejlesztették ki. A második fokozat RD-0124A hajtóművének korábbi változata az orosz Szojuz-2.1b rakétákról ismert. Az Angarákat szándékosan főleg olyan bevált részegységek felhasználásával alakították ki, amelyek viszonylag alacsony fejlesztési és üzemeltetési költségeket ígérnek. Korábban a Hrunyicsev cég a dél-koreai Naro-1 hordozórakétához szállított az Angarák első fokozatából (Universal Rocket Module-1, URM-1), de RD-151 hajtóművel. A Naro-1 három startkísérlete közül csak egy volt sikeres, de a többi esetben sem az orosz készítésű URM-1 volt a hibás.

Az Angara-3 variáns, amelynek első fokozatába egyszerre három URM-1-et szerelnek majd, 14,6 tonnás alacsony pályára állítási kapacitással rendelkezik majd. A még nagyobb Angara-5 – ahogy a nevéből is kitűnik – öt URM-1-et számlál, 24,5 tonnás tömeget lehet majd vele 200 km magas Föld körüli pályára juttatni. Az első és második fokozaton túl alkalmazhatók lesznek rajta olyan gyorsítófokozatok, mint amilyen a Protonoknál is használt Briz-M, amikkel elérhető a geostacionárius átmeneti pálya, például nagyobb távközlési műholdakkal mint hasznos teherrel. A hidrogén üzemanyaggal működő, még mindig fejlesztés alatt álló új végfokozattal az Angara-5 akár 7,5 t tömeget is geostacionárius átmeneti pályra helyezhet, amivel túlszárnyalja a jelenlegi Proton rakéták lehetőségeit is. A Hrunyicsev távlati, egyelőre bizonytalanabb terveiben az Angara-7 is szerepel, amellyel bolygóközi űrszondákat tudnának indítani. Az Angara-5 már idén decemberben bemutatkozhat Pleszeckből.

Az Angara különféle változatainak vázlata. (Kép: Wikimedia Commons)

Visszatérve az alapkonfigurációhoz, az Angara-1-ből két variáns épül. A kisebb teljesítményű 1.1-esre egy Briz-KM második fokozat helyezhető. Az Angara-1.2 a Szojuzoktól örökölt második fokozatot használ (ez különbözik a mostani 1.2PP tesztrepülésnél alkalmazott URM-2 fokozattól).

Kapcsolódó cikkek:
Folytatódó bajkonuri feszültség
Dél-Korea: a start csak „félsiker” volt
Start közben felrobbant a dél-koreai rakéta
Dél-koreai műholdindítás: harmadik próbálkozás

Kapcsolódó linkek:
Az Angara-1.2PP szuborbitális repülés (Spaceflight Now)