Gondolatok a hazai CanSat aktivitásról: múlt, jelen, jövő
(Rovat: Vélemények, Korszerű oktatás - 2018.07.27 07:15.)

Minden országban gond az űrkutatás területére a jól képzett, erősen motivált mérnökutánpótlás biztosítása.

Az amerikai „post-Apollo” állapotból való kitörésben, az űraktivitás fellendítésében kulcsszerepe volt a Twiggs professzor által kitalált CubeSatok létrehozásának. A kockák gyors, a professzionális világba is betörő sikere alapvetően az egyetemeket, azok hallgatóit érintette. Kissé furcsán hangzik magyarul, de lendületet kapott az űrmérnök (space engineer) képzés.

A motiváció kezdetének életkorhatára

A kezdeti sikeres felfutás után kiderült, hogy a CubeSatok megvalósításának, pályára juttatásának, a földi állomás létrehozásának költségeit az egyetemek többsége csak szponzorok segítségével tudja előteremteni. Az egyetemekre kerülő fiatalok jelentős része szakmai orientáltságban már elkötelezett (pl. autóipar), az elkötelezettségből nehezen mozdítható ki. Ebből következik, hogy a középiskolákban kell a tanulókat a világűr iránti érdeklődéssel „beoltani”. Ezt a célt szolgálják a CanSatok. A harmadliternyi térfogatba helyezett műholdutánzat funkciójában másolja az „igaziakat”, bár nem áll Föld körüli pályára, és a mobil földi állomása is nagyon egyszerű. Viszont gyorsan, olcsón elkészíthető. Reptetésére kis, leginkább a hobbi kategóriába tartozó rakéták, drónok alkalmasak. Készítőiket megcsapja a gyorsan elérhető siker szele, és keresik a lehetőséget a folytatásra. Könnyebben „bejönnek a csőbe”, vagyis elköteleződnek az űrbe kerülő szerkezetek fejlesztésének irányába.

(Kép: HunSat csapat)

Magyar vonatkozások – a múlt

Nem kapkodtuk el. Mint ahogyan ESA-tagságunk is több mint két évtizedet váratott magára, a fiatalokat ösztönző magyar aktivitás sem indult ESA tagságunkkal szinkronban. Románia hazánknál hamarabb lépett be az ESA soraiba, ezért az erdélyi, sepsiszentgyörgyi, Pető Mária tanárnő vezette CanSat csapat még román színekben indult. ESA-tagságunk után a Vajdaságból, Zentáról már magyar színekben tudott indulni a Bordás Árpád tanár vezette CanSat csapat. Nem kis meglepetést okozott a hazai űrtechnológiai oktatással foglalkozóknak.

Az első és egyben egyetlen hazai csapat – a jelen

„Megszoktuk”, hogy a hazai űraktivitáshoz kapcsolódó, kiemelkedő szintű oktatási formák (Masat-1, SMOG család) nem élveznek központi támogatást. Létüket szponzorok támogatása határozza meg. Nem volt meglepő, hallgatva a 2018. évi budapesti ESA oktatási konferenciát, hogy mindez más országokban központi segítséggel működik.

Feleségem éberségének és az űrkutatás iránti érdeklődésének köszönhető, hogy a Facebook oldalukon felfedezett egy kamerareptetésüket bemutató lelkes, középiskolás csapatot. Ők a budapesti Piarista Gimnázium tanulói. Az iskola vezetőinek segítőkész támogatásával sikerült felvenni velük a kapcsolatot. A lelkesedéshez társulni kellett kiváló szakmai irányításnak (Dudás Levente a műegyetemi kis műholdak fejlesztésének műszaki vezetője) és a BME VIK Szélessávú Hírközlés és Villamosságtan Tanszék által biztosított laborháttérnek. A berendezés létrehozásához, az ESA versenyen történő részvételhez (utazási költségek) szükséges anyagi hátteret kisvállalkozások, magánszemélyek biztosították. Nehezítő körülmény volt, hogy a csapat tagjai ez évben, szinte a versennyel egy időben érettségiztek.

A befektetés megtérült, a csapat az ESA különdíját kapta, amiben meghatározó szerep jutott a kifogástalanul működő, HunSat néven megalkotott CanSatnak.

A különdíjat nyert HunSat csapat tagjai a 2018-as európai CanSat verseny döntőjén, az Azori-szigeteken.

Hogyan tovább? – a jövő

Az ESA évenkénti CanSat versenyein való jövőbeni részvételünk további feltétele, hogy legyen hazai CanSat verseny középiskolások részére. Ehhez legalább három csapatra lenne szükség. A HunSat sikere, kis PR tevékenységgel kiegészítve, meghozhatja a legalább három csapatot. Ezek felkészítése, a személyi feltételek biztosítása a középiskolák feladata lenne. Reális ezt elvárni? Az előzetes érdeklődésem eredményeként elmondható, hogy általában nem. A tanárok alacsony fizetése, magas óraszáma a megmaradó szabadidejükben a legtöbb helyen jövedelmüket kiegészítő tevékenységre kényszeríti őket. Természetesen kivétel mindig akad.

Hallgatva a versenyen résztvevők beszámolóját, látnunk kell, hogy a CanSatok műszaki színvonala olyan magas szintre emelkedett, amit a legtöbb középiskolában nem lehet megvalósítani. Az ESA legó-szemléletét tükröző CanSat-modell két generációját kipróbáltuk, és használhatatlannak minősítettük. Bár jeleztük feléjük a hibát, nem érzékelhető, hogy az ESA vezetés rádöbbent volna erre az ellentmondásra.

Az USA-ban 21 év a részvételi korhatár, és ott ma már elvárható, hogy a csapat saját rakétát is hozzon a versenyre, és azzal reptesse CanSatját. Ez a feltétel még elérhetetlenebbé teszi a projektben a 18 éven aluliak részvételét.

Az ESA-hoz kötődő hazánkban marad a HunSat fejlesztésnél járt út, nevezetesen egyetemi konzultációs segítséget biztosítani a fejlesztésekhez. Biztató jel, hogy a HunSatot sikerre vivő mind a négy fiatal a következő tanévben feltehetően a Műegyetemen folytatja tanulmányait. Ők jó alap lehetnek a további CanSat-építés segítéséhez.

Az anyagi háttér biztosításához meg kellene győzni az illetékeseket, hogy a hazai innovációs készség növelésének alapja a kiemelkedő szintű oktatás. Sajnos a szerző elképzelése, hogy azon cégek, ahova az átlagosnál jobban képzett ifjú mérnökök kerültek, majd támogatni fogják az oktatást, (még?) nem működik.

Legyünk optimisták!

Dr. Gschwindt András
c. egyetemi docens, HunSat koordinátor