Űrvilág űrkutatási hírportál (http://www.urvilag.hu)

 

Interplanetáris kapzsiság
(Rovat: Vélemények, Űrpolitika , Üzlet és munkahely - 2015.12.02 07:15.)

Mostantól szabadon kitermelhetők és értékesíthetők a Hold és a kisbolygók ásványi kincsei. Legalábbis az amerikai cégek számára, amelyek már ugrásra készen várták a lehetőséget.

Nagy lépést tett az emberiség (legalábbis annak kis része) az űrbányászat megvalósulása felé vezető úton. Az Egyesült Államok Kongresszusa elfogadta azt a törvényt, amelynek értelmében az amerikai magáncégek szabad kezet kapnak a Naprendszer lerablására, nevezetesen a Holdon, a kisbolygókon és más égitesteken megszerzett anyagok tulajdonlására és értékesítésére. Szakértők véleménye szerint az új jogi szabályozás elősegíti a születőfélben lévő földönkívüli bányászat gyorsabb fejlődését.

Az érdekelt cégek örömmel fogadták a hírt, például Chris Lewicki, a földközeli kisbolygókon vizet és fémeket kitermelni szándékozó Planetary Resources elnöke és főmérnöke szerint a törvény szilárd alapokra helyezi a cég üzleti tevékenységét. Szerinte az űrbányászat nem a jövő zenéje, hanem küszöbön álló lehetőség. A jogi helyzet tisztázódása elősegítheti befektetők megjelenését a területen, akik eddig vonakodtak az űrbányászatot finanszírozni.


A Planetary Resources cég automata űrszondákkal akarja felderíteni az űrbányászat szempontjából ígéretes kisbolygókat. Elsősorban vízre és a platinacsoport elemeire fáj a foguk... (Kép: Planetary Resources)

A kereskedelmi űrindítási versenyképességi törvényt (CSLCA, Commercial Space Launch Competetiveness Act) a Szenátus november 10-én, a Képviselőház november 16-án szavazta meg, szakértők biztosra veszik, hogy Obama elnök alá fogja írni a törvényt. A törvény egyébként az űrbányászatra adott felhatalmazáson kívül tartalmazza az Egyesült Államok 2024-ig tartó kötelezettségvállalását a Nemzetközi Űrállomás (ISS) programjának finanszírozásában való részvételre, valamint a magáncégeknek a korábbi hét év helyett 2023-ig ad lehetőséget az űrrepülések biztonsági követelményeinek teljesítésére, de ennek a sajtóban kisebb visszhangja volt.

Elemzők szerint a törvény összhangban van a vonatkozó jogszabályokkal, beleértve az Egyesült Államok nemzetközileg vállalt kötelezettségeivel – legalábbis azok betűjével, ha szellemével nem is. Tény, hogy a tulajdonszerzést más égitesteken valóban tiltja a törvény, csak a hasznosítást engedélyezi. Lewicki ezt jogilag a nemzetközi vizeken folyó halászathoz hasonlítja.


A Planetary Resources cég űrtávcsövet is fejlesztett, amellyel a földközeli kisbolygókról, elsősorban azok kémiai összetételéről akarnak adatokat gyűjteni, hogy meghatározzák az égitestek „kereskedelmi értékét”. (Kép: Planetary Resources)

Elismeréssel nyilatkozott a törvény megszületéséről a Moon Express cég társalapítója és elnök-vezérigazgatója, Bob Richards is. A Moon Express a Holdon akar vizet és más nyersanyagokat kitermelni, előbbit leginkább azért, hogy rakéta-üzemanyagot készítsenek belőle. A törvény jelentőségét az űrbányászatban potenciálisan érintett cégek annak az 1862-es törvénynek (Telepítési Törvény, Homestead Act) a jelentőségéhez hasonlítják, amely lehetővé tette a Vadnyugat meghódítását. (A hasonlat árulkodó. Az 1862-es, tehát a polgárháború kellős közepén született törvény minden amerikai állampolgárnak, aki nem fogott fegyvert az Unió ellen, a nyugati szabad földekből 160 acre – kb. 0,41 hektár – kiterjedésű parcellát juttatott 10 dollár illeték lefizetése fejében, s öt év folyamatos művelés után a földet használója tulajdonába adta. Kizárta tehát a délieket, továbbá a Wikipédia szerint kizárta a nőket, a feketéket és a bevándorlókat. Rajtuk kívül bárki más kaphatott földet.)


Napjainkban mintegy 9000 földközeli kisbolygót ismerünk, a kutatók szerint közülük 1500-at könnyebb elérni, mint a Holdat. A bányászható célpontok keresésére, a pályaszámításra és hasonló apróságokra azonban nem kell pénzt áldozni a majdani nyereségből, ezt a munkát ingyen elvégezte a nemzetközi tudományos közösség, elég volt jól időzítve elhíresztelni, hogy a földközeli kisbolygók akár nekünk is ütközhetnek. (Kép: Planetary Resources)

Richards reményét fejezte ki, hogy a törvény elfogadása tartalmas párbeszédet indít a világ más országaival az űrbányászatról és a világűr kereskedelmi célú meghódításáról (commercial space exploration). Nos, nehogy Richards úrnak csalatkoznia kelljen, álljon itt e sorok írójának szerény véleménye a kérdésben.

A világűrjog alapját képező, 1967-es ún. Alapelvszerződésnek (Outer Space Treaty) Magyarország is részese, így az a magyar jogrendben az 1967. évi 41. törvényerejű rendelet formájában megtalálható. Az Alapelvszerződés (amelynek több mint 100 ország, köztük az Egyesült Államok is részese) betűje (II. cikk) kétségtelenül csak a tulajdonszerzést tiltja más égitesteken, amikor kimondja, hogy: „A világűrt, beleértve a Holdat és más égitesteket, sem a szuverenitás igényével, sem használat vagy foglalás útján, sem bármilyen más módon egyetlen nemzet sem sajátíthatja ki.” Éppen az a körülmény, hogy maguk az amerikaiak a Telepítési törvényhez hasonlítják a CSLCA-t, arról árulkodik, hogy vélhetően megfordul a fejükben a tulajdonszerzés lehetősége is. Az Alapelvszerződés szellemiségét még jobban tükrözi az I. cikk első mondata, mely szerint: „A világűr kutatását és felhasználását, beleértve a Holdat és más égitesteket, minden ország javára és érdekében kell folytatni, tekintet nélkül az országok gazdasági vagy tudományos fejlettségének szintjére, és azt az egész emberiség közös vállalkozásának kell tekinteni.” Tény, hogy a szerződés magáncégeket nem említ, csak országokat, de a szerződés az 1960-as években született, amikor magáncégek részvétele az űrtevékenységben még aligha merült fel komoly formában.


Olcsó robot-űrszondák rajai támadhatnak az ígéretes kisbolygókra, hogy megkaparintsák az ott rejtőző értékes nyersanyagokat. (Kép: Planetary Resources)

Az ENSZ öt nagy világűrjogi szerződése közül az ötödik a Hold-egyezmény, amelyhez viszont az űrtevékenységben tevékeny szerepet vállaló országok nem csatlakoztak. Az Alapelvszerződés több mint 100 részes államával szemben a Hold-egyezményt mindössze 16 ország ratifikálta, az Egyesült Államok természetesen nem. Így persze könnyű kijelenteni, hogy a CSCLA összhangban van az USA által elfogatott nemzetközi szerződésekkel. Tény, hogy az 1979-es Hold-egyezmény is elsősorban a kor hidegháborús szellemét tükrözi, ezért elsősorban a fegyverek, fegyverrendszerek holdi elhelyezésének tiltására koncentrál. Emellett azonban azt is kimondja (XI. cikk, 1. bekezdés), hogy „a Hold és természeti erőforrásai az emberiség közös kincsét alkotják”, tehát itt már nevesítve megjelennek a természeti erőforrások (natural resources). Ugyanezen cikk 5. bekezdése szerint továbbá: „a jelen egyezmény részes felei vállalják olyan nemzetközi rezsim létrehozását, beleértve a megfelelő eljárásrendet, amely irányítja a Hold természeti erőforrásainak hasznosítását, ha egyszer ez a hasznosítás lehetségessé válik.” Ennek az egyezménynek már nemcsak a szellemével, hanem betűjével is szembe megy az Egyesült Államok űrbányászati törvénye. Jogilag természetesen tiszta a helyzet, az USA nem írta alá a Hold-egyezményt, tehát szembe mehet az Alapelszerződés szellemével és az Hold-egyezmény betűjével, az ENSZ-szel, a világűrjoggal és az aláíró országok akaratával. Jogilag tehát rendben vagyunk. És erkölcsileg?

Teljes verzióMinden jog fenntartva - urvilag.hu 2002-2019