Űrvilág űrkutatási hírportál (http://www.urvilag.hu)

 

Tíz éve várjuk, hogy a jövő elkezdődjön
(Rovat: Űrturisták és magánűrhajók - 2014.06.27 07:15.)

2004 júniusában emelkedett először a világűr határát jelentő 100 km-es magasság fölé a SpaceShipOne. Mégis, a rendszeres „űrugrások” máig sem indultak be.

Pedig az első magánvállalkozásban megépült, embert szállító űrjárműnek felajánlott Ansari X-díjat még abban az évben októberben, a harmadik sikeres repüléssel elnyerte a járművet megalkotó Scaled Composites. Az a néhány ezer ember, aki 2004. június 21-én a kaliforniai Mojave-sivatagban tanúja volt az első sikeres kísérletnek, aligha gondolta volna, hogy utána a fejlődés ilyen lassú lesz. Inkább arra fogadtak volna, hogy 2014-ben az űrugrás napi, esetleg heti rutineseménnyé válik, és viszonylag megfizethető áron hozzáférhető lesz az érdeklődők számára. Ezzel szemben most, tíz év elteltével sem indultak be az ígért szuborbitális repülések, amelyeken fizető utasokat vinnének a világűr határán túlra. Pedig a SpaceShipOne sikerére alapozva hamar megkezdődött az új jármű, a SpaceShipTwo, és hordozó repülőgépe, a WhiteKnightTwo tervezése és megépítése. A vállalkozásba akkor beszálló Virgin Galactic ugyanakkor még nem jutott el odáig, hogy beindítsa a menetrendszerű repüléseket – bár talán már elég közel vannak hozzá.


Mike Melville pilóta a SpaceShipOne tetején állva. A tábla felirata: „SpaceShipOne, Government Zero”, vagyis az eredményt kormányzati támogatás nélkül érték el. 2004-ben úgy tűnhetett, hogy a világűr meghódításának egy új, gyorsan felívelő korszaka kezdődik. Sokat vártak a magánvállalkozások megjelenésétől azok, akik kárhoztatták az állami űrtevékenység lassúságát és körülményes előrehaladását.

A SpaceShipOne bebizonyította, hogy egy viszonylag kis létszámú csapattal, csupán magántőke bevonásával (a Microsoft-társalapító Paul Allen közel 30 millió dollárjával) űrugrásra alkalmas eszközt lehet fejleszteni. Akkor több társaság is belevágott hasonló vállalkozásba, ezért talán még meglepőbbnek, hogy egyelőre – mint már oly sokszor a hagyományos „állami” űrtevékenység története során is – az áttörés még várat magára. A versenytársak közül mára sokan nyomtalanul eltűntek. A Virgin Galactic eredeti, 2004-es tervei szerint a továbbfejlesztett utód, a SpaceShipTwo 2007 végére lett volna szolgálatba állítható. E határidő óta közel 7 év telt már el, s bár számos tesztrepülésen túl van a jármű, de még 100 km fölé nem jutott el, nemhogy turistarepüléseket végezzenek vele. A késedelem egyik oka a tervek menet közbeni megváltoztatása, a másik a felmerülő műszaki kihívások, elsősorban a rakétahajtóművel kapcsolatban.

Az X-díjért 2004-ben versengő többi csapat közül egyik sem dolgozik már a szuborbitális emberes repülések megvalósításáért. A Virgin Galactic mégis rendelkezik versenytársakkal. Két komolyabb társaságot lehet említeni, de közös bennük, hogy ők is le vannak maradva korábbi terveikhez és ígéreteikhez képest. Egyikük az XCOR Aerospace, amelynek a hírek szerint inkább finanszírozási, mint technikai nehézségekkel kell megküzdenie. 2008-ban kezdtek bele jelenlegi gépük, a Lynx megépítésébe. A pénzügyi helyzet az utóbbi időben javulóban van, de ez nem jelenti azt, hogy a Lynx hamarosan utasokat szállítana. A prototípus talán már az idén elindulhat, és egy-másfél évig tarthat a 40-50 fel- és leszállást tartalmazó tesztprogram. Az előzmények alapján könnyen lehet, hogy ezek a tervek végül túl optimistának bizonyulnak.

A Virgin Galactic másik versenytársa a Blue Origin, amelynek viszont nincsenek anyagi gondjai: az Amazon.com vezetője, a milliárdos Jeff Bezos állítja ki számukra a csekkeket. A Blue Origin ugyancsak több mint egy évtizede kezdte működését, aminek részleteiről azonban viszonylag kevés információ kerül nyilvánosságra. Így a kívülállóknak nehéz megítélni, hogyan haladnak és milyen problémákkal szembesülnek. Tavaly decemberben egy fontos fejlesztési lépcsőfokról, egy új rakétahajtóműről szóltak a hírek, amelyet a készülő New Shepard szuborbitális űrjárművükhöz, sőt a szintén tervbe vett orbitális űrhajójukhoz használnának majd. Konkrét határidőkről viszont nem beszéltek, így csak annyit lehet tudni, hogy a New Shepard „néhány éven belül” üzembe állhat.

Amint a Blue Origin, a Virgin Galactic és az XCOR Aerospace eltérő történetéből is látható, nincs egyetlen olyan kizárólagos ok, amivel a kereskedelmi űrugrások minden késését meg lehet magyarázni. Néha technikai, néha pénzügyi természetű az akadály, és a járművek kifejlesztésén munkálkodó cégek számára sem mindig olyan sürgős a dolog, mint a repülésükre türelmetlenül váró jelentkezőknek...

Teljes verzióMinden jog fenntartva - urvilag.hu 2002-2019