Marsi „vízfolyások”
(Rovat: Űrszondák a Marsnál, Távoli világok kutatói - 2015.10.01 07:15.)

A hét elején nagy várakozás előzte meg a NASA beharangozott sajtótájékoztatóját a „Mars rejtélyének” megoldásáról.

A tudomány persze a legtöbb esetben nem úgy működik, hogy a rejtélyeket egycsapásra sikerül megoldani. A most közzétett, valóban érdekes eredményeket – amelyekről majd a jövő részletesebb vizsgálatai dönthetik el, hogy helytállóak-e – a Nature Geoscience című folyóiratban publikálta egy amerikai vezetésű kutatócsoport. A rejtély tárgya pedig nem más, mint a marsi víz, méghozzá folyékony halmazállapotban.

A NASA Mars Reconnaissance Orbiter (MRO) űrszondájának a bolygó körüli pályáról végzett mérései állítólag minden eddiginél meggyőzőbb bizonyítékot szolgáltattak arra, hogy a Mars felszínének közelében – ha csak időlegesen, kis mennyiségben, és rendkívül sósan is – folyékony víz fordulhat elő. A Mars felszínéről készített nagyfelbontású felvételeken feltűnő, a meredek, napsütésnek kitett kráterfalakon lehúzódó, nyaranta visszatérő, meghosszabbodó, majd elhalványodó vékony sötét lejtősávokat már jó ideje a folyékony víz nyomainak vélték. A mostani megerősítést az MRO szonda színképelemző műszerével (Compact Reconnaissance Imaging Spectrometer for Mars, CRISM) végzett mérések szolgáltatták. Ez a felszínről visszaverődő napfény színképének vizsgálatával az anyagi összetételre utaló információval szolgál. Négy olyan különböző helyet vizsgáltak, ahol a sötét sávok előfordultak, és a sötét sávokkal összefüggésben perklorátok színképi jeleit találták. A mérések azonban nem voltak egyszerűek, hiszen a CRISM műszer felbontása sokkal gyengébb, mint a sávok legfeljebb néhány méteres szélessége.

Sötét, vékony lejtősávok a Garni-kráter oldalán. A térhatású képet az MRO HiRISE (High Resolution Imaging Science Experiment) kamerájának felvételei alapján állították elő. (Kép: NASA / JPL-Caltech / Univ. of Arizona)

A sók meg tudják kötni a légkörből a vízpárát, és lejjebb viszik a fagyáspontját, így fordulhat elő, hogy a zord marsi körülmények közt is folyékonnyá válhat a víz, ha elegendően magasra – mondjuk –20 °C fölé – szökik a hőmérséklet. Bár a mostani vizsgálatok tárgya nem a Curiosity rover leszállóhelye, a Gale-kráter volt, de nemrég annak a peremén is fényképeztek ilyen visszatérő lejtősávokat. A legígéretesebb hely „csupán” mintegy 50 km-re van a marsjáró tartózkodási helyétől. (A Curiosity helyszíni mérései alapján a kráter belsejében bizonyosan vannak perklorátok, és szerves molekulák is, a régmúltban pedig tómeder állhatott ott.)

A folyékony víz után a következő kézenfekvő kérdés az élet. A mostani felfedezés valójában nem sokkal visz közelebb ahhoz, hogy megtudjuk: előfordulhat-e valamilyen életforma a Marson. Az évszakosan megjelenő víz, amelynek a sókoncentrációjáról nem tudunk pontos adatokat, egyáltalán nem jelenti azt, hogy ott meglennének a mikrobiális életformák létezésének feltételei. Ha a víz telített a benne oldott perklorátokkal, akkor bizonyosan nem is alkalmas a Földön általunk ismert életformák fenntartására.

Az ehhez hasonló felfedezések azonban hosszabb távon befolyásolhatják a Mars kutatásának további stratégiáját: hol szálljanak le a következő marsjárók, milyen műszereket vigyenek magukkal, s majdan az emberes Mars-utazás résztvevői hol landoljanak. Bár ha a most vizsgált sötét sávok mellett állnának, a képzeletbeli marsi űrhajósok bizonyára csalódnának, hiszen nem csörgedező patakokat kell elképzelni, hanem nagyon vékony, inkább közvetlenül a felszín alatt húzódó nedves, megcsúszó talajrétegeket...