Gyors dűnék a Marson
(Rovat: Űrszondák a Marsnál - 2012.05.11 07:15.)

Egy friss, a Mars Reconnaissance Orbiter szonda nagyfelbontású felvételei alapján készült tanulmány szerint a marsi homokdűnék meglehetősen gyorsan vándorolnak.

Azt is gondolhatnánk, hogy a vörös bolygó felszínét borító dűnék hosszú ideig változatlanok maradnak, tekintettel az igen ritka, a földinél sokkal jelentéktelenebb légkörre. A Mars felszíne azonban korántsem statikus, még viszonylag rövid időtávon sem, amint azt az amerikai Mars Reconnaissance Orbiter (MRO) űrszonda HiRISE (High Resolution Imaging Science Experiment) kamerájával 105 napon át készített képsorozat elemzéséből kimutatták.

A Nili Patera dűnemezőjének perspektivikus képe, a Mars digitális felszínmodelljére vetítve. A színek a magasságokat jelzik. (Kép: Caltech)

A módszerrel akár néhány centiméteres véltozások is kimutathatók. A vizsgált célterület a marsi egyenlítőtől valamivel északra fekvő Nili Patera volt. Korábbi vizsgálatokból tudták, hogy itt várható a dűnék változása, ezért az eljárást ezen a területen próbálták ki. A képsorozatot olyan számítógépes programmal dolgozták fel, amelyet a Föld megfigyelésénél, például földrengések vagy földcsuszamlások hatásainak vizsgálatakor is alkalmaznak. Az eredmény szerint a marsi felszín „fodrozódásai” akár 4,5 métert is vándoroltak a 105 nap alatt. A gyorsabb dűnék a saját méretüknek megfelelő távolságot mintegy 170 év alatt teszik meg, a lassabbaknak ehhez évezredek is kellenek. Érdekesség, hogy a Marson mért sebességek és mozgó tömegek hasonlók ahhoz, ami az antarktiszi Victoria-völgy homokdűnéire jellemző.

A Nili Patera dűnéi 2007. június 30-án és október 13-án. A mintázat mellett a fény-árnyék viszonyok is változtak, az eltérő megvilágítási irány miatt. (Kép: NASA / JPL-Caltech / Univ. of Arizona / JHU-APL)

A Nature című folyóiratban publikált tanulmány szerzői szerint minden okunk megvan feltételezni, hogy a Mars más hasonló területein is tapasztalhatók dűnemozgások. A ritka légkör miatt úgy számolnak, hogy a felszínt borító szemcsék felemeléséhez és arrébb viteléhez mintegy tízszer akkora sebességű széllökésekre lehet szükség, mint a Földön. Mivel azonban a felszíni gravitációs gyorsulás is kisebb, mint a Földön, ezért a már felkapott szemcsék továbbszállításához lényegesen lassabb szelek is elegendőek lehetnek. A cikkben arra is becslést adnak, hogy a szélfútta homok eróziójának következtében a sziklákból évente akár 50 μm-nyi vastag réteg is lekophat.