Az ESA kéreti magát
(Rovat: Űrpolitika, Az űrállomás és kontinensünk - 2016.06.24 07:15.)

A NASA főigazgatója személyesen próbálta az ESA Tanács ülésén rávenni a tagországok küldötteit, hogy az ESA is vállaljon 2024-ig kötelezettséget a Nemzetközi Űrállomás közös működtetésére.

Ezt az összes többi közreműködő korábban már megtette.

Charles F. Bolden a Haditengerészet nyugalmazott vezérőrnagya, a NASA négyszeres űrhajósa (még az ISS előtti korban, az űrrepülőgépekkel járt az űrben, négy repülése során 28 napot dolgozott a Föld körüli pályán). 2009 óta a NASA főigazgatója. Most személyesen látogatott el az ESA központjába. Az ESA Tanács ülésén június 15-én elmondott beszédének teljes szövege az ESA honlapján a lent megadott linken olvasható, az alábbiakban rövid összefoglalót adunk a tartalmából.

Jan Wörner az ESA és Charles F. Bolden a NASA főigazgatója az ESA párizsi központjában. (Kép: ESA / Philippe Sebirot)

„Tisztelt küldöttek, tudom, hogy most az Önök legfontosabb feladata a decemberi Miniszteri Tanács előkészítése, ezért nagyra értékelem, hogy az értékes idejükben meghallgatnak. (Nagy lehet a baj, ha főigazgató személyesen eljön Európába, ahol egy ilyen, a szokásos udvariasságon túlmenő mondattal indít. És ez csak a kezdet. Olvassák tovább! – B.E.) Az ESA és a NASA az ESA megalapítása óta a NASA minden tevékenységi területén együttműködik, az emberes űrrepüléstől a földmegfigyelésig, és olyan kiemelkedő programokban, mint a Hubble- és a Webb-űrtávcsövek, a LISA Pathfinder és a Mars Express. Kezdettől fogva együtt dolgozunk az ISS-en, amelynek Columbus moduljában már sok ESA-űrhajós dolgozott. Együtt készítjük az Orion űrhajót, ami már a jövőt jelenti, azt a jövőt, amelyről beszélni szeretnék.

A jövőnk az ISS-szel kezdődik. Az űrállomás lehetőségei számos tudományterületre kiterjednek, több a földi élet jobbá tételét szolgálja, olyan földi egészségügyi problémákat tudunk a fedélzetén tanulmányozni, mint a csontritkulás, az izomsorvadás, az immunrendszer gyengülése és a DNS mutációi. Értékelve ezeket a lehetőségeket, az Obama-kormányzat 2014 januárjában kötelezettséget vállalt, hogy legalább 2024-ig folytatja az ISS üzemeltetését. Hasonló döntést hozott később Oroszország, Japán és Kanada is. Tudom, hogy az Önök űrminiszterei a decemberi Tanácsülésükön fogják mérlegelni az ISS folytatásának a lehetőségét. (Az időpont nagy előnye, hogy akkorra már ismerni fogják az amerikai elnökválasztás eredményét, sőt esetleg az új elnök prioritásait az űrprogramban. – B.E.) Kérem Önöket, ismertessék minisztereikkel az ISS fontosságát. A 2024-ig történő kötelezettségvállalásukkal biztosítani lehetne, hogy a partnerségünk a lehető legnagyobb tudományos és műszaki hasznot hozza.

Fantáziarajz az amerikai Orion űrhajóról és a hozzá kapcsolódó, az ESA által készítendő műszaki modulról. (Kép: NASA)

Ezzel olyan helyzetbe kerülnénk, hogy közösen folytathatnánk a távolabbi jövőben is a világűr felderítését. Mint tudják, fontos célkitűzésünk az emberes Mars-utazás. Ennek egyik fontos előkészítő lépése az Orion űrhajó fejlesztése, amelyben a szervizmodul készítésével az ESA is részt vesz. Azért vagyok most itt, hogy arra biztassam Önöket, hogy továbbra is támogassák az emberes űrprogramot, és ennek első lépéseként decemberben hozzanak döntést az ISS részvételük 2024-ig történő kiterjesztéséről. Ez döntő lépés lenne az emberiség naprendszerbeli jelenléte, végső soron a Mars-utazás felé.

Látjuk, milyen sok nehézséggel kell megküzdenünk, ha embereket akarunk a Marsra küldeni. Ezek egy részét az ISS-en is vizsgálni tudjuk, ha legalább 2024-ig meghosszabbítjuk az ISS működését, akkor kipróbálhatjuk azokat a technológiákat, amelyekkel embert küldhetünk a Föld körüli pályánál távolabbra.”

Charles F. Bolden, a NASA főigazgatója 2016. június 15-én részt vett és beszédet mondott az ESA Tanács ülésén. (Kép: ESA / Philippe Sebirot)

Ezután Bolden méltatta a 15 éve lakott ISS építése és üzemeltetése során szerzett tapasztalatokat. Kiemelte az ISS mint csúcstechnológiájú kutatólaboratórium jelentőségét, elsőként az Alfa Mágneses Spektrométert említve. Részletesen kitért az orvosi-biológiai és egészségügyi kutatásokra, kiemelve Kelly és Kornyijenko egyéves küldetését, majd különböző orvosi műszerfejlesztéseket említett. Kifejtette, hogy az ISS fontos a Föld megfigyelése szempontjából is. Kitért arra, hogy az ISS-en készült filmek, képek milyen nagy mértékben járulnak hozzá az űrtevékenység népszerűsítéséhez. Újra meg újra visszatért a nemzetközi együttműködés és az ISS folytatásának jelentőségéhez, majd az ESA űrhajósainak az ISS munkájában játszott szerepét ecsetelte.

„Az Önök támogatásával folytathatjuk ezt a hihetetlen összefogást a Nemzetközi Űrállomáson, és így közösen új távlatokat nyithatunk polgáraink javára. Az ESA részvételének legalább 2024-ig történő meghosszabbítása kritikus az ISS sikere szempontjából” – folytatta Bolden. Ezután nem átallotta azt az ExoMars programot szóba hozni, amelyik néhány éve éppen azért sodródott a megszűnés határára, mert az amerikaiak – már a Bolden-korszakban – kihátráltak az együttműködésből.

Beszédét néhány magasröptű szólammal zárta, többek közt fáklyához hasonlította az ISS-t, amelyet nem szabad engedni, hogy kihunyjon, amíg az ember nem veti meg végérvényesen a lábát a világűrben, és nem tudjuk megtenni a következő lépéseket a felderítésben – természetesen az emberiség javára.

Különös beszéd volt, több szempontból is. Szokatlan, hogy a NASA főigazgatója – ha már ezért Európába utazik – nem a miniszteri, hanem a „sima” (delegátusi szintű) Tanács ülésén szólal fel. Másrészt a beszédben – külső szemlélőként olvasva – túl nagy hangsúlyt kapott a „kunyerálás”. Végül érdekes az is, amiről Bolden nem beszélt. Nem búcsúzott, pedig az új elnökök általában új főigazgatót „szoktak” kinevezni a NASA (és sok más hasonló szintű hivatal) élére. Nem reagált arra, hogy Kína éppen a beszéde előtti napon jelentette be az ENSZ-ben, hogy saját űrállomásán szívesen fogad nemzetközi partnereket. Végül nem említette meg európai partnere új vesszőparipáját, az úgynevezett „Hold-falu” elgondolását, holott vendéglátói jóindulatának megnyerése érdekében legalább egy finom utalás elkelt volna. Legalábbis, ha ő maga ésszerűnek tartja az elgondolást.

Soknemzetiségű személyzet az ISS-en: a 20. állandó személyzet tagjai. Lent középen az orosz Gennagyij Padalka, az ISS parancsnoka, majd az óramutató járása irányában Tim Kopra (NASA), a kanadai Robert Thirsk, az orosz Roman Romanyenko, az ESA űrhajósként a belga Frank De Winne, aki az ISS első európai parancsnoka volt, valamint Michael Barratt (NASA). (Kép: NASA)