Európai űrszemét-eredmények
(Rovat: Űrpolitika, Katasztrófák ellen - 2015.03.05 07:15.)

Az űrszemét kutatásába Európa is aktívan bekapcsolódik. Az ESA látványos videón mutatja be az űrszemét sokasodását.

Az ENSZ Világűrbizottság Tudományos és Technikai Albizottsága évek óta önálló napirendi pontban tárgyalja az űrszemét problémáját. A témához kapcsolódóan több szakmai előadás is elhangzott az Albizottság legutóbbi, februári ülésszakán. Ezekből adunk közre néhány friss adatot, diagramot.

Az Európai Űrügynökség (ESA) részéről Holger Krag, az ESA Űrszemét Irodájának vezetője tájékoztatta az Albizottságot. 2014-ben az ESA négy saját űreszközét küldte a világűrbe (az többi kouroui start mind bérindítás volt): áprilisban a Sentinel–1A műholdat, július végén az azóta küldetését már be is fejező ATV teherűrhajót és augusztusban két Galileo műholdat, amelyek azonban nem érték el a kijelölt pályát. Az ESA elsősorban modellszámításokat, elméleti kutatásokat végez ezen a területen. Bejelentették, hogy várhatóan a II. negyedévben kézikönyvben teszik közzé az űrszeméttel kapcsolatos legfontosabb elméleti eredményeket és gyakorlati tudnivalókat (Space Debris Mitigation Handbook).

1. ábra: Az űrszemét magasság szerinti eloszlása és néhány ESA-műhold keringési magassága. (Kép: ESA)

Az előadásban bemutatták az űrszemét magasság szerinti eloszlását, illetve a fontosabb ESA földmegfigyelő műholdak keringési magasságát (1. ábra). Látható, hogy az ERS–2 és a már üzemképtelen Envisat éppen a legveszélyesebb magasságban kering.

Ehhez kapcsolódik az a videó is, amelyen az ESA az űrszemét sokasodását mutatja be az űrkorszak kezdetétől napjainkig. A filmben elhangzik, hogy jelenleg mintegy 17 ezer (10 cm-nél nagyobb) objektumot követnek a Föld körüli pályákon. Az objektumok többsége, több mint 10 ezer darab a legalább 250 robbanás és ütközés következtében jött létre. Az objektumok csupán 7%-át teszik ki a működő műholdak. Különösen súlyos az űrszeméthelyzet az alacsony Föld körüli pályákon, az objektumok 2/3-a ott kering. A 10 cm-nél nagyobb darabokat folyamatosan követik, kritikus esetben a manőverezésre képes, működő űreszközzel kitérnek a törmelékdarab útjából – a hajtómű rövid ideig tartó működtetésével a találkozás előre jelzett helyével átellenes pontban megváltoztatják a pályát, hogy az aktív műhold a törmelék fölött repüljön el (a filmben 3:50-nél). A 2009-es Kozmosz–Iridium ütközés és következményei 4:30-tól láthatók a filmben.

(Videó: ESA)

A film második része azoknak az ajánlásoknak az alkalmazásáról szól, amelyeket szakértők javaslatai alapján néhány évvel ezelőtt az ENSZ Világűrbizottsága fogadott el az űrszemét kezelhetetlen elszaporodásának megfékezése érdekében. A legfontosabb intézkedés az életük végét elérő műholdak passziválása, ami a véletlen robbanások megelőzése érdekében a maradék hajtóanyag elégetését és az akkumulátorok kisütését jelenti. Emellett ajánlott a pálya megváltoztatása, alacsony Föld körüli pálya esetén rövidebb élettartamot jelentő, alacsonyabb keringési magasságúra, geoszinkron pálya esetében pedig a néhány száz km-rel magasabb ún. temetői pályára állítással.

A film végén néhány, a jövőben megvalósítható elgondolást mutat be az ESA, amellyel az űrszemét mennyisége csökkenthető, és legalább a legkritikusabb magasságokban megtisztítható a világűr.

2. ábra: A film egyik képkockája az űrszemét sűrűségét mutatja (a színskála a kéktől a pirosig egyre nagyobb térbeli sűrűséget jelöl). A nyüzsgés – és ennek megfelelően az összeütközés valószínűsége – a pólusok környéke fölött a legnagyobb, a poláris pályákon keringő műholdak pályái itt kerülnek egymáshoz a legközelebb. (Kép: ESA)