A Mars meghódítása (5. rész): A pech-széria folytatódik...
(Rovat: Űreszközök a Marsnál 1960-2000, Hazai kutatóhelyek és űripar - 2003.12.28 18:41.)

1991 decemberében Mihail Gorbacsov szovjet elnök lemondásával megszűnt a Szovjetunió. A jogutód Oroszország elnöke, Borisz Jelcin volt. Sem ő, sem az USA akkori elnöke, Bill Clinton nem volt az űrszondák feltétlen híve. Leginkább persze azért, mert nem is volt rá pénz.

Ám a politikai átrendeződés időszakában még négy űrszonda indult a Marshoz. Mind a négy túl akart tenni elődein…

A négy Mars-szonda tervezését ugyanis még akkor kezdték meg, amikor tartott a hidegháború. A legközelebbi égitestek kutatását tekintve a Hold esetében az USA, a Vénusz esetében a Szovjetunió, a Mars esetében szintén az Egyesült Államok vezetett. A Holdra a Szovjetunió nem tudott volna ekkor már embert küldeni, s talán nem is lett volna sok értelme. A Mars esetében viszont egy rendkívül összetett űrszonda indítása a Marsz-1 küldetése óta először ismét vezető pozícióba juttathatta volna a Szovjetuniót. Ám a rossz ómen nagy nyomást jelentett. Az addigi 15 szovjet, Mars felé indított űrszondából mindössze egy járt teljes sikerrel. A Phobos nevű Mars-hold (alul) viszont érdekes célpontnak tűnt.

Két űrszondát építettek Fobosz-1 és Fobosz-2 néven. Ezek voltak az addigi talán legösszetettebb szovjet Mars-szondák. Feladatuk a Mars körüli (Phoboson túli) pályáraállás, majd a hold megközelítése, térképezése. Ezután többféle leszállóegység indítása a hold felszínére. Az egyik leszállóegység egy sima leszállást végző "lander" volt, míg a másik egy „hopper” - azaz ugrálva állandóan helyet változtató műszeregység. Mindemellett az anyaszonda lézerrel lőtte volna a felszínt, hogy a keletkező porfelhő összetételét annak spektrumából elemezhesse.

Mindkét űreszközt nemzetközi együttműködésben fejlesztették, és abban Magyarország is komoly szerepet vállalt. Hazánk több tudományos berendezés tervezésében és építésében is résztvett. Sajnos a Fobosz-1-gyel egy rossz földi parancs miatt még útközben megszakadt a kapcsolat, míg a Fobosz-2-vel a végső megközelítés előtt vesztették el az oroszok az összeköttetést. (Szeretnénk hangsúlyozni, hogy ezen hibák egyikéért sem olyan rendszerek feleltek, melyeket Magyarországon fejlesztettek.) A magyar szakemberek számára némi gyógyír volt, hogy a Fobosz-2 plazma-műszeregyüttese remekül működött, és értékes adatokat küldött - még, ha rövid ideig is...

Amerikai részről 1992-ben indították a még korábban tervezett Mars Observer űrszondát (alul). A keringő szonda felvételeinek felbontása megközelíthette volna a jelenleg is Mars körüli pályán dolgozó Mars Global Surveyorét. Sajnos a hajtómű meghibásodása, pályáraállás előtti kisebb berobbanása meghiúsította a küldetést, a Mars Observer elveszett.

Még a hidegháborúban tervezték és kezdték építeni a Marsz-8 szovjet űrszondát, melyet 21 ország együttműködésében kívántak indítani 1992-ben, Marsz ’92 néven. Terveztek rá leszállóegységeket, penetrátorokat, nagy önjáró rovert, légköri ballont, a keringő egység felbontása pedig túltett volna az addigiakon. A Marsz-8 feladata az életlehetőségek utáni kutatás is volt. A szonda csak nem készült, a pénz egyre kevesebb volt. Felbomlott a Szovjetunió, s az indítást két évvel elhalasztották. A Marsz ’94 program sem indulhatott el azonban, újabb halasztás következett, s végül Marsz ’96 (vagy másképp Marsz-8) néven indulhatott az űrszonda, két sima leszállást végző egységgel, és két "penetrátorral" (azaz a talajba vágódó szondával) - és ismét néhány magyar tudományos műszerrel. A kevés pénz miatt azonban az építés és a szoftverek készítésénél az olcsóbb és rosszabb megoldást kellett választani, aminek hamar meglett a böjtje: a Marsz-8 a sikeres indítás után a parkolópályáról a Csendes-óceánba zuhant. Oroszországban ennek jelentős politikai felhangja volt, hiszen a rakétára még biztosítást sem kötöttek, így a legfelszereltebb orosz Mars-szonda az orosz pénzügyi összeomlás miatt vallott kudarcot...