Űrvilág űrkutatási hírportál (http://www.urvilag.hu)

 

Helyükre kerültek az Euclid műszerei
(Rovat: Űrcsillagászat Európában, Távoli világok kutatói - 2021.01.09 08:15.)

Az ESA 2022-ben induló űrszondája az L2 pontból optikai és infravörös műszereivel vizsgálja a sötét energiát és a sötét anyagot.

Nemrég fejeződött be a tudományos műszerek integrálása az űrszonda többi részéhez, a szonda az ezt követő minősítő ellenőrzésen megfelelt. A szondára csupán két tudományos műszer kerül, a látható fény tartományában működő képalkotó VIS (visible imager) és a közeli infravörös spektrométer és fotométer (NISP, near infrared spectrometer and photometer). A műszercsomagot az Airbus Defence and Space tolouse-i telephelyén szerelték fel arra a rendkívüli stabilitást biztosító szilícium-karbid alaplapra, amelynek másik oldalára a távcső 1,2 méter átmérőjű főtükre kerül.


A fejjel lefelé álló Euclid műszeregysége. A sötétszürke szilícium-karbid alaplap tartja a távcső (a képen nem látható) főtükrét és a két tudományos műszert, amelyek közül a VIS fent, a NISP jobbra látható. A távcső segédtükréről érkező fény az alaplap közepén lévő nyíláson keresztül lép át a lap műszereket tartalmazó oldalára, ahol tükrök irányítják a fényt a megfelelő műszerbe. (Kép: Airbus Defence and Space - Toulouse)

A VIS műszer 6×6 darab, speciálisan az Euclid igényeinek megfelelően fejlesztett, 4096×4132 darab, 12 mikrométeres pixelt tartalmazó CCD-ből épül fel. Egyetlen, széles sávú szűrője az 550–900 nm közötti hullámhosszakat engedi át, 25 magnitúdó fényességig képes észlelni. A NISP műszer detektora 4×4, egyenként 2040×2040 darab, 18 mikrométeres pixelből áll. A műszer fotométer része három, egymással érintkező, széles sávban dolgozik a 920–2000 nm közötti hullámhosszakon, 24 magnitúdó fényességhatárig. A műszer spektroszkópiai csatornája szintén a közeli infravörösben, az 1100–2000 nm közötti hullámhosszakon működik, látómezeje 0,763 × 0,722 négyzetfok.


Az Euclid műszeregysége a fenti képnek megfelelő helyzetben a CAD tervezőszoftverrel 2017-ben előállított képen. (Kép: Airbus Defence and Space – Toulouse)

Az Euclid induló tömege mintegy 2100 kg lesz, a szonda 4,5 méter magas és 3,1 méter átmérőjű, a küldetés időtartamát hat évre tervezik. A szonda az ESA Cosmic Vision programja keretében készül, a közepes kategóriájú űreszközök sorában. Az égbolt 35%-át letapogatva különböző távolságban lévő galaxisokat és galaxishalmazokat vizsgál, különös tekintettel az olyan nagy távolságban lévőkre, amelyek távolabb vannak annál, mint amikor a Világegyetem tágulása gyorsulóvá vált. A kutatók az Euclid küldetésének eredményeképpen szeretnék megtudni, milyen a sötét anyag eloszlása a Világegyetemben, hogyan alakultak ki a legnagyobb léptékű struktúrák, valamint felderítenék a Világegyetem tágulásának történetét. Utóbbiból következtetnének a sötét energia természetére, és arra is kíváncsiak, változik-e időben a sötét energia állapotegyenlete.


Az Euclid műszeregysége integrálás közben. Alul jól látható a VIS 36 CCD-ből álló detektorfelülete – ez az egyik legnagyobb, a világűrbe jutó kamera. A felvétel különlegessége, hogy a detektorfelület borítás nélkül, szabadon látható. A már csaknem teljesen szigetelő burkolattal borított NISP a képen balra látható. (Kép: Airbus Defence and Space - Toulouse)

A két tudományos műszer és a távcső sikeres integrálását követően a hasznos teher úgynevezett „hideg egységeit” 2021 áprilisában a liége-i űrközpontba (Centre Spatial de Liège, Belgium) szállítják, ahol a műszerek optikai kompatibilitását és teljesítőképességét vizsgálják majdani működési hőmérsékletükön, a –193 °C és +17 °C közötti tartományban. Ugyanitt ellenőrzik az úgynevezett „meleg egységek”, a fedélzeti számítógép és a tápegység működését is. Ha a tesztek sikeresek lesznek, akkor a hideg és meleg egységeket a Thales Alenia Space torinói üzemében illesztik össze, majd újabb tesztek következnek. Az Euclidet a jelenlegi tervek szerint 2022 második félévében, Kourou-ból állítják pályára.

Teljes verzióMinden jog fenntartva - urvilag.hu 2002-2021