Űrvilág űrkutatási hírportál (http://www.urvilag.hu)

 

A Gaia első felfedezése...
(Rovat: Űrcsillagászat Európában, Távoli világok kutatói - 2014.07.31 07:15.)

...még nem a csillagokkal és a Tejútrendszer szerkezetével, hanem az L2 Lagrange-pont körüli mikrometeorit-veszéllyel kapcsolatos.

Nemrég mi is hírül adtuk, hogy az Európai Űrügynökség (ESA) tavaly decemberben indított Gaia asztrometriai űrszondájának beüzemelése különféle váratlan technikai problémák miatt késett. A napokban a Gaiát a tudományos programja megkezdésére késznek nyilvánították. Így is várhatóan az eredeti menetrendhez képest 9 hónapos késéssel, 2016 nyarán jelenhetnek meg az első tervezett tudományos eredmények, az égi objektumok első katalógusa. A Gaia legfontosabb feladata a Tejútrendszer minden eddiginél több csillaga térbeli pozíciójának, mozgásának pontos megmérése, galaxisunk szerkezetének feltérképezése. Emellett az űreszköz várhatóan mintegy félmilliónyi kvazár, vagyis távoli fényes aktív galaxismag helyzetét is katalogizálja majd, valamint a Naprendszer kis égitestjei közül is felfedez újabbakat. A Gaia már elérte a Nap–Föld rendszer külső Lagrange-pontja (L2) környezetét. Itt állomásozva fogja majd éveken át letapogatni az égboltot, miután sikerült a műszereit a megfelelő működésre bírni és kalibrálni.


A Gaia űrszonda a Nap körüli, 1 éves keringési idejű pályán, a Földtől kifelé mintegy 1,5 millió km-es távolságban. A háttérben a Tejútrendszer fősíkja. (Fantáziakép: ESA)

Bár a beüzemelés csak a nemrég fejeződött be, az űreszköz segítségével már azelőtt megtették az első meglepő tudományos felfedezést. Az eredmény nem feltétlenül örömteli, de igen hasznos információval szolgálhat az L2 pont környezetébe küldendő jövőbeli űrtávcsövek, elsősorban a méregdrága, 2018-ban indítani tervezett James Webb-űrteleszkóp (JWST) előkészítéséhez. Az ESA szakemberei úgy találták, hogy a Gaiát sokkal több mikrometeorit becsapódása éri, mint ahogyan azt a rendelkezésükre álló modellek alapján számították. Az apró űrbeli porszemek becsapódása nem veszélyezteti az űrszonda épségét, de előfordulhat, hogy a reméltnél intenzívebb „lökdösődés” gondot okoz a precíz pozíciómérésekben, az űreszköz kellően stabil térbeli helyzetének biztosításában.

Korábban néhány űrcsillagászati eszköz – például a mikrohullámú háttérsugárzást kutató amerikai WMAP és európai Planck, vagy az infravörös Herschel-űrtávcső – már dolgozott az L2 pont körül, de egyiküknél sem észleltek rendellenesen sok mikrometeorit-becsapódást. Mérési módja miatt a Gaia azonban nagyon érzékeny az ilyesmire. Előzetesen naponta nagyjából 1–10 becsapódásra számítottak, ehelyett legalább 500-at tapasztalnak. Valószínű, hogy a porrészecskék a Gaia kiterjedt, a Nap és a Föld fénye ellen védő árnyékoló lemezét érik a leginkább.

A mikrometeoritok eredete nem tisztázott. Vannak olyan elképzelések, hogy a bolygókat – mint például a Földet és a Vénuszt – körbeveszi némi por, ami a Lagrange-pontok, mint gravitációs szempontból stabil helyek körül sűrűsödik. Ez az anyag még a bolygók és holdak kialakulása idejéből maradhatott meg.

Teljes verzióMinden jog fenntartva - urvilag.hu 2002-2018