Az Apophis nem jelent valós veszélyt
(Rovat: Űrcsillagászat Európában, Távoli világok kutatói - 2013.01.12 08:15.)

A napokban a Föld „közelében” járt kisbolygót az ESA Herschel infravörös űrtávcsövével is megfigyelték.

A 99942-es sorszámú Apophis (felfedezéskori jelölésével 2004 MN4) annak idején riadalmat keltett: a kezdeti, pontatlan pályaszámítások viszonylag nagy (2,7%-os) valószínűséget adtak annak, hogy a belátható jövőben, pontosabban 2029 áprilisában a Földdel ütközik. A média egy idő után felkapta a hírt – és nem engedte el, még aztán sem, hogy az Apophis újabb megfigyelési adatai és pályaszámításai nem igazolták a félelmeket. (Ezzel foglalkozó 2005-os cikksorozatunk elérhető a lap aljáról. – A szerk.)

A kétes hírnévre szert tett ún. földsúroló kisbolygó most január 9-én mintegy 14,5 millió km-es „közelségben” haladt el a Föld mellett (ez a Nap–Föld távolság kb. egytizede), s ez jó alkalmat adott újabb megfigyelésekre. Az Európai Űrügynökség az Apophisra irányította a Herschel-űrteleszkópot. A friss infravörös mérések arra utalnak, hogy az égitest fényvisszaverő képessége kisebb, a mérete pedig nagyobb, mint amit korábban gondoltak.

Az Apophis a Herschel felvételein, 2013. január 5-6-án, a PACS műszer 70, 100 és 160 μm-es hullámhosszú sávjaiban. (Kép: ESA / Herschel / PACS / MACH-11 / MPE / B. Altieri, ESAC és Kiss Cs., MTA Konkoly Obszervatórium)

A 2029-es becsapódást ugyan a pályaszámítások kizárják, de azért az Apophis elég közel, a felszínhez képest kb. 30 ezer km távolságban haladhat el mellettünk. (Összehasonlításul: ez kisebb, mint a geoszinkron műholdak pályamagassága.) A 2036-os visszatérés pontos körülményeiről nehéz most még előrejelzést adni, mivel azok nagyban függenek a Föld melletti 2029-es elhaladás következtében módosuló pályától. Mindenesetre a jelenlegi legjobb számítások arra mutatnak, hogy akkor sem kell becsapódástól tartani. Ennek ellenére fontos, hogy minél több információt gyűjtsünk magáról a kisbolygóról és a pályájáról. A pályaszámítás szempontjából például nem csak a tömegvonzást kell figyelembe venni, hanem az ún. Jarkovszkij-hatást is. Ennek lényege, hogy a Nap sugárzása felmelegíti a kis égitestek egyik oldalát, azok pedig a hő egy részét – forgásuk miatt – más irányban adják le. Az így eltávozó fotonok magukkal visznek némi lendületet. Mivel a jelenség nem egyformán erős minden térbeli irányban, lassú hatására a kisbolygó pályája hosszabb időtávon kimutatható mértékben megváltozik.

Az Apophis csak a második földsúroló kisbolygó volt, amelyet valaha megcéloztak a Herschel fedélzeti távcsövével. A kisbolygó közelsége és gyors látszó mozgása miatt ezek voltak az eddigi leggyorsabb követést igénylő megfigyelések: a célpont óránként 205 ívmásodpercet vándorolt el az égen a Herschel pozíciójából nézve. Az infravörös és földi optikai megfigyelések kombinálásával pontosították az Apophis átlagos átmérőjét, amire 325±15 m adódott. (A korábbi érték, 270±60 m kisebb volt, bár az akkori kedvezőtlenebb hibahatárok figyelembe vételével összhangban van az új becsléssel.) A kb. 20%-os méretnövekedés annyit tesz, hogy a kisbolygó becsült térfogata közel 75%-kal nagyobb, mint ahogy eddig gondolták, s így – azonos sűrűséget feltételezve – a tömege is.

Az Apophis által kibocsátott hősugárzás alapján a fényvisszaverő képesség (albedo) új értéke 0,23. Ekkora hányada verődik vissza a felszínre beeső napsugárzásnak, a többi elnyelődik. (A korábbi érték 0,33 volt.) Mondani sem kell, hogy a felszín termikus tulajdonságainak ismerete alapvető információ a Jarkovszkij-effektus vizsgálata szempontjából.

Az Apophis felszínének egyszerű hőmérsékleti modellje, a Hershel új mérései alapján, a feltehetően elnyúltabb égitest alakját gömbbel közelítve. A színkódok kelvin egységekben értendők. (Kép: ESA / Herschel / MACH-11 / T. Müller, MPE)

Az időnként a Föld közelébe kerülő kis égitestek vizsgálata űrkutatási szempontból is sok hasznos információt adhat, ha a jövőben űreszközökkel, közelről szeretnénk vizsgálni őket.