Az Enceladus „vizezi” a Szaturnuszt
(Rovat: Űrcsillagászat Európában, A Nap és bolygótestvéreink - 2011.07.27 07:15.)

Az óriásbolygó légkörében levő, korábban megmagyarázatlan eredetű vízről az ESA Herschel-űrtávcsövének infravörös mérési alapján kiderítették, hogy az Enceladus holdról származik.

Először 1997-ben, az Európai Űrügynökség (ESA) ISO infravörös űrtávcsövével mutatták ki, hogy a Szaturnusz légkörében víz található. Néhány éve, a Cassini-űrszonda közeli megfigyelései óta tudjuk, hogy az Enceladus hold déli pólusvidékén található repedésekből (népszerű nevükön tigriskarmolásokból) folyamatosan vízben gazdag anyag lövell ki a holdból. Az Enceladusról a becslések szerint percenként 250 kg össztömegű vízmolekula távozik. Most a két jelenség között kapcsolatot találtak.

A vízmolekulák a Szaturnusz körül egy hatalmas tóruszban rendeződnek el, amint azt a Herschel távoli infravörös tartományban végzett, a víz elnyelési színképvonalait kimutató mérései nyomán most kiderítették. Ezzel egy 14 éves rejtély oldódott meg: sikerült megmagyarázni, hogyan jut a víz a Szaturnusz felső légkörébe, onnan pedig alacsonyabb rétegekbe. Mindez azt is jelenti, hogy az Enceladus az egyetlen olyan ismert hold a Naprendszerben, amely képes kimutathatóan befolyásolni bolygójának anyagi összetételét.

A tórusz alakú vízmolekula-felhő átmérője mintegy tízszer nagyobb a Szaturnusz sugaránál, vastagsága azonban lényegesen kisebb, összemérhető a bolygó sugarával. Az anyag utánpótlását szolgáltató Enceladus a gyűrűs bolygótól kb. 4 Szaturnusz-sugárnyi távolságban, nagyjából a tórusz közepén kering. A modellek szerint az Enceladusról eltávozó víz kb. 3-5%-a jut végül a bolygó légkörébe. A többi eltávozik az űrbe, vagy a gyűrűt alkotó részecskéken, esetleg más Szaturnusz-holdakon végzi. A Titanon található vízre ugyanakkor ez a jelenség még mindig nem ad kielégítő magyarázatot.

Az eredményeket részletező szakcikk az Astronomy and Astrophysics folyóiratban jelent meg.