Űrvilág űrkutatási hírportál (http://www.urvilag.hu)

 

REJTVÉNY: Beppo hölgyei
(Rovat: Űrcsillagászat Európában, A hét képe - 2008.10.30 07:00.)

A pion bomlása, emulziós lemezek, olasz káromkodások – és egy újabb rejtvénykérdés a Typotex Kiadó ajándékkönyvéért.

Leon Lederman Az isteni a-tom című könyvében élvezetes bevezetést nyújt a részecskefizikába. Az egyik fejezetben, amelynek címe Beppo hölgyei, egy anekdotát mesél el abból a korszakból, amelynek kutatási eredményei végül lökést adtak a részecskegyorsítók építésének. A történetből idézünk: „A piont a negyvenes évek végén fedezték fel az angliai Bristol egyetemén, emulziós lemezek felhasználásával. Az emulziós lemez lényegében nem más, mint a fényképezésben is alkalmazott, üvegfelületre kent ezüst-bromidos réteg. Mikor egy elektromos töltésű részecske egy ilyen lemezen áthalad, az útjába eső molekulákkal energiát közöl. [...] A film előhívása után a mozgás pályáját követni lehet már mérsékelt nagyítású mikroszkóppal is. Bristolban egy brazil, egy olasz és egy angol fizikus – név szerint Cesare Lattes, Giuseppe Occhialini és C. F. Powell – igen vastag emulziós lemezeket küldött a légkör legmagasabb rétegeibe, hogy a kozmikus sugárzást tanulmányozzák. [...] A kozmikus sugárzás energiája jelentősen meghaladhatja azt az energiát, amit akkor gyorsítókkal el lehetett érni, így a kutatók azt remélték, a visszaérkező lemezeken találnak majd egy-két újdonságot. 1947-ben az egyik ilyen újdonság a pion lett, pontosabban: a pion nyoma az emulzióban.

A három felfedező közül Occhialini volt a legszínesebb egyéniség. Barátai csak Beppónak hívták, amatőr barlangász és profi tréfamester volt, a csoport hajtóereje. Az emulziók mikroszkópos elemzésére betanított egy sereg fiatal nőt, akik az ő kedvéért hajlandók voltak nap mint nap órák hosszat görnyedni a lapok fölött. Doktori munkám témavezetője, Gilberto Bernardini, aki közeli barátja volt, meglátogatta egyszer Bristolban. A laborhoz vezető úton hamar eltévedt, mert nem igazán értette az angol nyelvű útbaigazítást. Némi bolyongás után egyszer csak egy szobányi hölgy között találta magát, akik illően konzervatív szerelésben egy-egy mikroszkópba bámultak, munkájukat sűrű és hangos indulatszókkal kísérve. Az indulatszókban Gilberto meglepve ismerte fel a legzaftosabb olasz káromkodásokat, amelyek szerinte még a genovai dokkok mellett is megbotránkozást keltettek volna. Aha! – kiáltott fel megkönnyebbülten, és nem tévedett: Beppo laborjában volt.

[...] Gondos elemzésre van szükség a részecskék és reakcióik azonosításához, különösen ha olyan ritka eseményről van szó, mint a pion észlelése kozmikus sugárzásból. Ilyet Beppóék egy év alatt talán vagy féltucatnyit találtak az emulziókban. [...] Nyilvánvaló volt, hogy érdemi kutatáshoz nem elég kósza űrvándorokra lesni, a részecskefizikusok szép kövér pionnyalábokról álmodoztak.”

A fenti történet főszereplőjéről, Giuseppe Occhialiniről később egy mesterséges holdat is elneveztek. Ha olvasóink kedvet éreznek rá, nézzenek utána! Azt kérjük, hogy nevezzék meg ezt a csillagászati műholdat, valamint írják meg nekünk, hogy milyen hullámhossz-tartományban működött, továbbá melyik évben startolt és meddig maradt Föld körüli pályán (természetesen itt is elegendő az évszámot megadni). A megfejtéseket a cikk alján látható űrlap kitöltésével kérjük beküldeni. A válaszok beérkezésének határideje 2008. november 7. (péntek) éjfél. A helyes megfejtők között a Typotex Kiadó jóvoltából Leon Lederman Az isteni a-tom című könyvének egy példányát sorsoljuk ki.

Teljes verzióMinden jog fenntartva - urvilag.hu 2002-2021