Tizenöt éve indult a ROSAT (2. rész)
(Rovat: Űrcsillagászat Európában, Távoli világok kutatói , Kontinensünk űrtörténelme - 2005.06.05 08:49.)

Rövid sorozatunk befejezéseképp az 1990-től 1999-ig működött röntgencsillagászati mesterséges hold segítségével készített képekből mutatunk be néhányat.

A nagy sikerű ROSAT (Röntgen Satellite) 15 éve, 1990. júnus 1-jén startolt. A német irányítással, amerikai és brit részvétellel folyt program során rengeteg új tudományos eredmény született, amelyeket mind felsorolni itt lehetetlen. Ezért a ROSAT képgalériájából való alábbi bemutató teljesen szubjektív: igyekeztem különleges felvételeket válogatni - a világegyetem közeli és távoli térségeiről egyaránt.

Induljunk el szomszédunktól, a Holdtól. A képpáron az látható, amint kísérőnk épp eltakarja a ROSAT távcsöve elől a GX 5-1 jelű galaktikus röntgenforrást (a bal oldali képen, fent). A vörös képpontok a szakzsargon szerint lágynak nevezett (kisebb energiájú), míg a sárgák a kemény röntgensugárzást jelzik. Ez utóbbi nagyrészt a távoli GX 5-1-ből ered, s az okkultáció során, a központi forrás kitakarásával láthatóvá válik egy halványabb burok: az ottani porrészecskéken szóródik a röntgensugárzás. A Hold fázisából egyértelmű, hogy nem saját, hanem a Napról származó visszavert sugárzást látunk. A holdkorong sötét fele is sejthető, amint árnyékolja a mögüle jövő diffúz háttérsugárzást. A ROSAT volt az első eszköz, amely a Holdat röntgentartományban „látta”.

A Rák-köd és a közepén levő híres pulzár egy történelmi szupernóva-robbanás nyomán keletkezett, amelyről 1054-es kínai feljegyzések nyomán tudunk. A fenti röntgen-képpáron egy-egy olyan pillanatot kaptak el, amikor a pulzár jele „kikapcsolt” (balra), illetve „bekapcsolt” (jobbra) fázisban van. Az eredetileg rádiótartományban felfedezett pulzárok lüktetése gyorsan forgó neutroncsillagoktól ered. Oka, hogy az égitesttel együtt forgó plazmanyaláb periódusonként egyszer felénk mutat. A Rák-köd pulzárjának periódusideje 33 ezredmásodperc.

A mi Tejútrendszerünkhöz legközelebbi nagy spirális galaxis, az Andromeda-köd (M31) röntgentartományban nem a megszokott képet mutatja. A tőlünk két és fél millió fényévnyire levő galaxis irányában a ROSAT 500-nál is több röntgenforrást fedezett fel, amelyek közül itt a legfényesebbeket látjuk.

A Szűz csillagkép irányában látszó, viszonylag közeli (kb. 50 millió fényévre levő) Virgo galaxishalmaz közepén az M87 jelű óriás elliptikus galaxis található. A képen jobbra fent az intenzív röntgensugárzás a kiterjedt, forró galaxisközi gázból ered. A látómezőben egy sor galaxis is megjelenik, mint pontszerűnek tűnő röntgenforrás. (Képek: Max-Planck-Institut für extraterrestrische Physik (MPE)/ROSAT)