A „kozmikus szörny” közelében…
(Rovat: Űrcsillagászat Európában - 2004.05.08 14:43.)

Csillagászok régi álma vált valóra: sikerült lefényképezni egy aktív galaxis közepében lévő fekete lyuk közvetlen környezetét. A felvétel a tőlünk mintegy 50 millió fényévre található NGC 1068-as jelű spirálgalaxisról készült.

Az aktív galaxisok sokáig a legrejtélyesebb égi objektumok közé tartoztak. Magjuk olyan fényes, hogy szinte túlragyogja az egész csillagvárost. Lassan derült csupán fény arra, mi lehet ezeknek az iszonyatos energiáknak a forrása: egy hatalmas fekete lyuk, amely akár több ezerszer millió naptömegű lehet. A mi galaxisunk, a Tejútrendszer közepén lévő fekete lyuk valószínűleg szerényebb méretű, „mindössze” 3 millió naptömeg körüli.

A galaxisok közepében lévő fekete lyukakat egy őket körülvevő porkorong táplálhat, amelyből anyag spirálozódik be a mindent elnyelő kozmikus objektumba. A fekete lyukba hulló por és gáz rendkívüli hőmérsékletre hevül, s halálsikolyaként elképesztő energiájú elektromágneses sugárzást bocsát ki az anyag. Ezért olyan látványosak és rejtélyesek is egyben az aktív galaxisok magjai.

Az NGC 1068-as jelzésű galaxis (máskép: M 77-es) a Cet csillagképben található, egyike a hozzánk legközelebb eső aktív galaxisoknak. Magjában egy 100 millió naptömegnyi kozmikus szörny lakozik – a fekete lyuknak köszönhetően nem csupán optikai, hanem ultraibolya és röntgen tartományban is jelentős mennyiségű energiát sugároz ki a galaxis magja.

Európai csillagászok egy csoportja először 2003. júniusában vizsgálta a galaxist, az Európai Déli Obszervatórium egyik óriástávcsövére szerelt (VLT, Very Large Telescope) MIDI elnevezésű műszerrel. Már ekkor láthatóak voltak a galaxis közepében lévő fekete lyuk környezetének részletei. A MIDI az elektromágneses spektrum infravörös tartományának középső részében mér, 10ηm körüli tartományban.

A jelenlegi felvétel azonban ennél sokkal több részletet árul el a fekete lyuk környezetéről. Első alkalommal sikerült ugyanis a VLT két távcsövét összehangolva interferometriás felvételt készíteni infravörös tartományban. Az egymástól 200 méteres távolságban lévő, egyenként 8,2 méteres tükörátmérőjű távcsövekkel így rendkívül jó felbontást lehet elérni, a felvételen még a 0,01 ívmásodpercnyni távolságban lévő részletek is megkülönböztethetőek.

A felvételen megfigyelhető porkorong átmérője mintegy 11, vastagsága pedig 7 fényév, az itt található poranyag hőmérséklete kb. 50°C lehet. Megkülönböztethető azonban egy belső, melegebb övezet is, amely 2 fényév átmérőjű és 500°C-ra hevült fel. A műszer segítségével nem csupán a poranyag hőmérsékletét, hanem összetételét is sikerült meghatározni, amely minden bizonnyal kálcium-alumínium-szilikát (Ca₂Al₂SiO₇).

Ezek tehát az első, hosszú bázisvonalú interferometrikus felvételek az infravörös spektrum e tartományában. Mindezzel új távlatok nyílnak az extragalaktikus és az infravörös csillagászatban: a galaxisok közepén lévő kozmikus szörnyek környezetében elterülő poranyag szerkezetének vizsgálata saját galaxisunk mélyebb megismeréséhez is közelebb visz minket.

Forrás: ESO