A Nap északi pólusa fölött
(Rovat: Ulysses - 2008.01.22 08:09.)

Az Ulysses nemrég ismét elérte a Nap körül húzódó különleges pályájának legészakibb pontját.

Az eseményre január 14-én került sor, épp egy héttel azután, hogy a csillagon feltűntek a következő naptevékenységi ciklus kezdetét jelző első napfoltok. Az űrszonda egyedi lehetőséget kínál a Nap környezetének kutatására „felülről”, a naptevékenységi minimum idején.

A közös ESA-NASA űrszonda a Nap északi pólusa fölött. (Fantáziarajz: NASA/JPL)

A Discovey űrrepülőgép fedélzetéről 1990-ben útjára indult Ulysses a Jupiter közelében kapta azt a gravitációs lendítést, amellyel kikerült a földpálya síkjából. A Nap pólusainak környékét a Földről nem tudjuk közvetlenül vizsgálni. A szonda eddig 1994-95, 2000-01 és 2007 folyamán haladt el a Nap pólusai felett. Minden alkalommal kiderült valamilyen érdekesség. A helioszféra szerkezetében például 1994-95-ben észak-déli aszimmetria mutatkozott, a mágneses egyenlítő a Nap forgása által meghatározott egyenlítőtől kb. 10°-ra délre húzódott. A most véget ért naptevékenységi ciklus során az északi mágneses pólus környezetében a hőmérséklet 8%-kal kisebbnek mutatkozott, mint délen. A mostani mérések alkalmával ezt is ellenőrizni szeretnék, miközben rövid idő, alig 1 év telt el a déli poláris vidék meglátogatása óta. Az Ulysses igazolta a napszél nagysebességű összetevőjének létezését. A pólusok környékén a csillag magnetoszférája „kinyílik”, utat engedve a naplégkör nagy sebességgel távozó részecskéinek. A szonda különleges, az Ekliptika síkjához nagy szögben hajló pályájáról minden lehetséges szélességen fel tudta térképezni a napszél tulajdonságait.