Sós tavak
(Rovat: Távoli világok kutatói, Mars Express és Beagle-2 , A Nap és bolygótestvéreink - 2020.10.16 07:15.)

Egyre meggyőzőbb bizonyítékok támasztják alá azt a korábbi sejtést, miszerint a Mars déli sarki sapkája alatt sós vizű tavak lehetnek.

Erre a következtetésre jutottak a kutatók az ESA Mars Express szondája adatainak legújabb elemzése során. A sejtést először két évvel ezelőtt jelentették be, amikor olasz kutatók átvizsgáltak 29 radarfelvételt, amelyet a Mars Express négy év alatt, a sarkok fölött elrepülve készített. Ezt egészítették ki most ugyanannak az olasz csoportnak a tagjai tíz év alatt készült további 134 radarfelvétel átvizsgálásával. Munkájuk eredményeképpen nemcsak megerősítették a tavak valószínű jelenlétét, hanem azt is megállapították, hogy a nagy víztömeget kisebb kiterjedésű, nedves területek veszik közül. A legnagyobb feltételezett tó 20 km átmérőjű, a kisebb foltok 5–15 km-esek.

A Mars Express felvétele a Mars déli jégsapkájáról, a kompozit kép infravörös, kék és zöld tartományban készült. (Kép: ESA / DLR / FU Berlin / Bill Dunford)

Nemcsak az átvizsgált felvételek számát növelték meg jelentős mértékben, hanem egy a Földön kipróbált új módszert is bevetettek, amelyet a grönlandi jégtakaró alatt rejtőző tavak kimutatására fejlesztettek ki, miután az Antarktiszon használt módszer Grönland esetében nem bizonyult eredményesnek, mert Grönlandon a víz csak foltokban, permafroszt és száraz területekkel keveredve van jelen a jég alatt.

Az ESA Mars Express szondájának radarmérései alapján már 2018-ban gyanították, hogy folyékony víz létezhet a Marson, bár meglehetősen mélyen a felszín alatt. A világos, vízszintes vonal a Mars felszíne, amely alatt mintegy 1,5 km mélységig jég- és porrétegek helyezkednek el. Az ezek alatt látható világos sávot értelmezik a kutatók a folyékony víztömegekről visszaverődő jelként. (Kép: ESA / NASA / JPL / ASI / Univ. Rome; R. Orosei et al. 2018)

Fejtörést okozott a kutatóknak, hogyan maradhat a víz folyékony a rendkívül alacsony hőmérséklet (kb. 150 K azaz –120 °C) ellenére. Egyes feltételezések szerint a bolygó belsejéből, a Mars vulkanizmusának köszönhetően érkezhet az a többlet hő, amely folyékonyan tarthatja a vizet. Mások szerint a víz nagyon magas sótartalmú lehet, például olyan perklorátokat tartalmazhat, amelyek jelenlétét a Phoenix szonda kimutatta a Marson. A nagy koncentrációjú sóoldatoknak alacsony a fagyáspontja, sőt hajlamosak a túlhűlésre is, vagyis bizonyos körülmények közt fagypontjuk alatti hőmérsékleten is folyékonyak maradhatnak. Mindez legalábbis arra utal, hogy a fagyos hőmérséklet önmagában nem zárja ki folyékony víztömegek létezését, amire a radarvizsgálatok következtetni engednek.

A NASA Mars Global Surveyor szondájának felvétele a déli jégsapkáról az ottani nyár idején. (Kép: NASA / JPL / MSSS)

A kutatók arra is rámutatnak, hogy ezek a sós tavak a marsi élet menedékhelyei lehetnek. Igaz, hogy a hipersós folyadékok nem kifejezetten kedvezőek a mikroorganizmusok számára, bár a Földön is ismertek olyan extramofilek, amelyek hasonló (bár nem ennyire hideg vagy nem ennyire sós) környezetben is életképesek. Mindenesetre a vastag jég- és portakaró alatt az esetleges mikroorganizmusok legalább a sugárzástól és a hőmérséklet évszakos ingadozásaitól védett helyen élhetnének. Hogy valóban ott élnek a mikrobák, vagy sem, arról nem lenne túl könnyű helyszíni vizsgálatokkal meggyőződni, ugyanis a víztömegek a Mars leghidegebb területén, legalább 1200 méterrel a felszín alatt találhatók, a jég és az üledékek különböző rétegei alatt.