Különös felhőalakzat
(Rovat: Távoli világok kutatói, Amerika és az űrcsillagászat , Űrcsillagászat Európában - 2020.10.10 07:15.)

Szokatlan, gyorsan mozgó képződményt örökített meg a Hubble-űrtávcső augusztus végén a Jupiter légkörében.

Az alakzat a közepes északi szélességeken jelent meg az óriásbolygó légkörében. Bár a hasonló viharok megjelenése önmagában nem szokatlan, az augusztusban megörökített felhőképződmény azonban a korábbiaknál strukturáltabb, részletgazdagabb. A környezetéhez képest 563 km/h sebességgel mozgó alakzat augusztus 18-án jelent meg a Jupiter légkörében, a bemutatott felvételek egy héttel később készültek. A csóvaszerűen gomolygó, világos alakzat mögött kisebb, az óramutató járásával ellentétes irányban forgó csomók láthatók, amelyek a múltban készült felvételeken szintén nem voltak még jelen. Egyes kutatók azt tételezik fel, hogy a különös képződmény egy tartósan fennmaradó, északi félgömbi vihar kezdeménye lehet, amelyből a déli félgömb látványát uraló nagy vörös folthoz hasonló forgószél alakulhat ki.

A Hubble-űrtávcső (HST) bemutatott felvételén is a déli félgömb nagy vörös foltja a legfeltűnőbb alakzat. Az óramutató járásával ellentétesen forgó vihar beékelődik a felhősávok közé, mögötte szalagszerűen hullámzó fehér és bézs színű felhők láthatók. A felvételen a folt szokatlanul erős vörös árnyalatú, miközben a közepén és a pereme mentén sötétebb, bordóba hajló a színe. A folt jelenlegi átmérője 15 800 km, tehát kényelmesen elférne a belsejében a Föld. Az évszázadok óta ismert képződmény mérete az utóbbi közel száz évben folyamatosan csökkent, bár úgy tűnik, a zsugorodás sebessége az utóbbi időben némileg lassult. A folt mérete csökkenésének oka teljességgel ismeretlen.

A Hubble-űrtávcső legújabb, 2020. augusztus 25-én készített felvétele a Jupiterről, amikor a bolygó 653 millió kilométerre volt a Földtől. A bolygótól balra egyik nagy holdja, az Europa látható. (Kép: NASA / ESA / A. Simon (Goddard Space Flight Center) / M. H. Wong (University of California, Berkeley) / the OPAL team)

A kutatók felhívják a figyelmet arra, hogy még egy felhőalakzatnál figyelhető meg változás a korábbi állapotához képest, ez az ifjabb vörös foltnak is nevezett, BA jelű ovális, amely jelenleg közvetlenül nagyobb testvérétől délre látható. A 2006-ban készült felvételeken a kisebb folt még csaknem ugyanolyan vöröses árnyalatú, mint amilyen akkor a nagy vörös folt volt. Az elmúlt néhány évben egyre fakóbbá vált, közelített még korábbi fehér színéhez, a legújabb felvételen viszont a közepén megjelenik egy halvány vöröses árnyalatú mag, jelezve, hogy ez a folt is folyamatosan változtatja a színét.

A HST felvételének tanúsága szerint elsősorban az egyenlítő mentén eltűntek a nagy magasságú, fehér felhők, a képen az egész egyenlítői térség narancssárga árnyalatú szénhidrogén ködbe burkolódzik. A HST-vel ugyanazon a napon a közeli infravörös, a látható és az ibolyántúli sávokban is felvételt készítettek. Az infravörös és az ibolyántúli sávok egyesítésével a szakemberek részletesebben tudják tanulmányozni a légkörben található pára és részecskék magasságát és eloszlását.

Az első képen, a Jupitertől balra jeges holdja, az Europa látható, amelyen 2013-ban a HST-vel a jeges felszín alól előtörő vízpára nyomait fedezték fel. Az Europa lesz az egyik célpontja az ESA 2022-ben induló JUICE küldetésének.

Ugyanazon a napon készített, a közeli infravörös, a látható és az ibolyántúli sávok egyesítésével előállított kompozit kép. A halvány kék árnyalat a bolygóról visszaverődő UV-fénynek köszönhető. (Kép: NASA / ESA / A. Simon (Goddard Space Flight Center) / M. H. Wong (University of California, Berkeley) / the OPAL team)

Az új felvételek a Jupiterről az Űrtávcső Tudományos Intézet, a külső bolygók légköri jelenségeit évenként megörökítő OPAL (Outer Planets Atmospheres Legacy) programja keretében készültek. A program célja, hogy az óriásbolygók légköri jelenségeinek változásait nyomon lehessen követni.