A BepiColombo köszöni, jól van!
(Rovat: Távoli világok kutatói, Űrcsillagászat Európában , Űridőjárás - 2020.05.18 07:15.)

Az ESA és a JAXA Merkúr felé tartó BepiColombo szondájának Föld melletti elrepülése során végzett mérések igazolták, hogy a szonda műszerei kifogástalanul működnek.

Amint arról beszámoltunk, a BepiColombo április 10-én hintamanővert hajtott végre a Föld mellett. Bolygónkhoz aznap hajnalban (04:25 UTC) járt a legközelebb, ekkor 12 689 km magasan repült el a földfelszín fölött. A földközelség alkalmat adott arra, hogy teszteljék a szonda (pontosabban mindkét szonda) fedélzetén lévő tudományos műszereket. Az ESA MPO (Mercury Planetary Orbiter) szondájának 11 műszere közül hatot kapcsoltak be, míg a JAXA MMO (Mercury Magnetospheric Orbiter), vagy más néven Mio egységének fedélzetén három műszer hét szenzorát helyezték üzembe, sőt működött a két szondát a Merkúrhoz szállító MTM (Mercury Transfer Module) modul fedélzetén a három, szelfik készítésére alkalmas kamera is.

A BepiColombo szonda Föld melletti elrepülésének fontosabb eseményei és a fedélzeten bekapcsolt műszerek (vastag betűvel). (Kép: ESA)

A MERTIS sugárzásmérő és termikus infravörös spektrométer (Mercury Radiometer and Thermal Infrared Spectrometer) a Föld mellett elrepülve a Holdat vette célba, mintegy 700 000 km távolságból vizsgálva annak infravörös sugárzását. Ez nemcsak azért jelentett kihívást, mert a Hold felszíne az akkor látható legmelegebb területen is csak 100 °C-os volt, szemben a Merkúron várható 400 °C fölötti hőmérséklettel, hanem a nagy távolság miatt is, hiszen a műszer a Merkúr felszínét 1000 km-nél közelebbről fogja vizsgálni. Eddig még egyetlen űreszköz sem figyelte meg a Holdat ebben a színképtartományban.

A MERTIS műszerrel először figyelték meg űreszközről a Hold felszínének termikus infravörös sugárzását. (Animált képsorozat: DLR és Westfälische Wilhelms Universität, Münster)

A MERTIS-szel és a PHEBUS ibolyántúli spektroszkóppal remélhetőleg érdekes méréseket tudnak végezni a BepiColombo utazásának következő állomásánál, amikor kétszer is megközelíti a Vénuszt, szintén azért, hogy a bolygó gravitációs lendítő hatását kihasználva rugaszkodjék neki a Merkúr megközelítésének. A szonda először idén október 15-én, mintegy 10 630 km távolságban repül el a Vénusz mellett, majd 2021 augusztusában ennél sokkal közelebb, mindössze 550 km-re a felszíntől, vagyis közelebb jár majd hozzá, mint a Vénusz közül keringő japán Akacuki szonda. A két műszerrel a Vénusz közelében ugyancsak űrkutatás-történeti elsőségnek számító méréseket terveznek.

A BepiColombo a Vénusznál. (Fantáziarajz: ESA / ATG medialab)

Visszatérve a szonda földközeli méréseire, bekapcsolták – elsősorban kalibrációs céllal – az MPO mágneses teret mérő műszerét (MPO-MAG). A műszert a Merkúr sajátosságait figyelembe véve igen gyenge mágneses terek mérésére tervezték. A mérésekből kiderül, hogy a szonda földközeli elhaladásának napján a napszél nagyon nyugodt volt. Jól látszott az adatokból (és hallható egy animáción), amint a szonda áthaladt a napszél és a Föld mágneses tere kölcsönhatása eredményeképpen létrejövő lökéshullámfronton. Kimutatható volt, amint a szonda áthalad a mágneses burkon (magnetosheath), vagyis azon a turbulens tartományon, amelynek fizikai viszonyait jelentősen befolyásolja a bolygóközi plazma, majd a magnetopauzát átlépve bejut abba a régióba, amelyben a Föld mágneses tere dominál.

A mágneses mérések hanggá alakított eredménye a Föld térségében egy képes animáció közben meghallgatható. (Forrás: ESA / BepiColombo / MPO-MAG / IGEP-IWF-IC-ISAS, CC BY-SA 3.0)

Vizsgálták azt is, milyen zavaró hatása van más berendezéseknek, elsősorban az MTM-nek a műszerek működésére. Igaz, hogy a Merkúr körüli keringés során a Mio és az MPO leválik az MTM-ről, tehát ott már nem lépnek fel ezek a zavarok, de ha sikerül a zavaró hatásokat kiszűrni, akkor a BepiColombo további öt évig tartó útja során a bolygóközi térben is értékes méréseket fog tudni végezni. Utóbbi azért is különösen érdekes lehetőség, mert az eredményeket össze tudják hasonlítani az ESA Solar Orbiter és a NASA Parker Solar Probe szondáinak adataival. Az MPO-MAG csoport tagjai most azt tervezik, hogy a Merkúrig tartó teljes repülési idő alatt folyamatosan mérnék a napszél tulajdonságait.