Űrvilág űrkutatási hírportál (http://www.urvilag.hu)

 

Az Io vulkánjai
(Rovat: Távoli világok kutatói, Amerika és az űrcsillagászat - 2019.02.01 07:15.)

A Juno szonda 17. Jupiter-közelsége idején, december 21-én sikerült az Io egyik vulkánjából kidobott anyagfelhőt megörökíteni.

A NASA Juno szondájának több műszerével is sikerült megörökíteni a vulkáni tevékenység nyomait. A JunoCam, a csillagérzékelő kamera, a Jupiter sarki fényeit infravörösben térképező kamera és az ibolyántúli képalkotó spektrográf több mint egy órán keresztül figyelte az Iót, a Naprendszer vulkanikusan legaktívabb égitestjét. Eredetileg a hold poláris vidékeinek megfigyelése volt a kutatók célja, csak a szerencsének köszönhető, hogy emellett sikerült egy olyan vulkánkitörést is megörökíteni, ahol a felvételeken a kidobott anyag csóvája is látszik. A Juno műszereivel először sikerült ilyen megfigyelést végezni, így a szonda tudományos programját irányító Southwest Research Institute kutatói megelégedéssel vehették tudomásul, hogy a szonda műszerei a vulkáni felhők kimutatására is alkalmasak.

A JunoCam az első felvételeket 2018. december 21-én 12:00, 12:15 és 12:20 UTC-kor készítette, közvetlenül azt megelőzően, hogy az Io belépett a Jupiter árnyékába. A képen a Nap az Io felét világítja meg, a terminátor közelében jól látszik a vulkánkitörés. A kitörés a hold árnyékos oldalán történt, de a magasba kidobódó anyagot megvilágítja a Nap.


A JunoCam három felvételt készített az Ióról, mielőtt a hold fogyatkozásba lépett. A bemutatott felvétel kb. 300 000 km távolságból, 2018. december 21-én 12:20 UTC-kor vörös, kék és zöld színszűrővel készült, a képet a három szín egyesítésével állították elő. Jól látható a terminátor közelében a vulkáni kilövellés. (Kép: NASA / JPL-Caltech / SwRI / MSSS)

Nem sokkal később, 12:40 UTC-kor az Io belépett a Jupiter árnyékába (teljes fogyatkozásba), felszínét csak az éppen a közelben tartózkodó Europáról visszaverődő napfény világította meg, amint az az SRU csillagérzékelő kamera felvételén látható. A képen látható legfényesebb pontot valószínűleg részecskesugárzás keltette, jelezve, hogy az Iónak jelentős szerepe van a Jupiter sugárzási öveiben található részecskék utánpótlásának biztosításában. A halványabb foltok vulkánkitörések helyeit jelzik. A csillagérzékelő kamerát a nagyon halvány fényforrások észlelésére optimalizálták, ezért a műszer különösen alkalmasnak bizonyult a fogyatkozásban lévő holdon a rossz megvilágítási viszonyok mellett a vulkánok halvány foltjainak kimutatására.


A Juno csillagérzékelő kamerájával (SRU, Stellar Reference Unit) röviddel az Io fogyatkozásba lépése után, 2018. december 21-én 12:40:29 UTC-kor. Az Iót egy másik hold, az Europa halványan megvilágítja. A világos foltok a vulkáni aktivitás jelei, a bekarikázott foltnál a kidobott anyag felhője látszik. (Kép: NASA / JPL-Caltech / SwRI)

Az infravörösben működő JIRAM műszer ezzel szemben a hold nappali és éjszakai oldalán egyaránt alkalmas a vulkánok forró foltjainak kimutatására (bár a műszernek nem a holdak vizsgálata a fő feladata).


A Jupiter sarki fényeit infravörösben térképező JIRAM (Jovian Infrared Auroral Mapper) műszer 2018. december 21-én 12:30 UTC-kor, az Io teljes fogyatkozása idején készült felvétele. A vulkánkitörés helyén nagyon magas hőmérsékletet jelez a műszer. (Kép: NASA / JPL-Caltech / SwRI / INAF)

Az Io vulkanizmusát még a Voyager űrszondák fedezték fel 1979-ben. A kitörések jellemzője a magasba dobódó, és esernyőszerűen visszahulló, főként kén-dioxidból álló anyag, valamint a vulkánok környékén a hold felszínén kialakuló, kiterjedt bazaltlávamezők. A NASA 2011-ben indított Juno szondája 2016 óta kering a Jupiter körül, jelenleg küldetése felénél jár. 53 naponként kerüli meg az óriásbolygót, fő feladata a Jupiter sarki fényeinek, légkörének és magnetoszférájának vizsgálata. A Jupiterről készült felvételeivel portálunkon már többször találkozhattak olvasóink.

Teljes verzióMinden jog fenntartva - urvilag.hu 2002-2020