Hamarosan indul a BepiColombo
(Rovat: Távoli világok kutatói, A Nap és bolygótestvéreink , Japán a világűrben - 2018.10.17 07:15.)

Hova megy, meddig utazik, mit csinál majd az európai és japán együttműködésben készült Merkúr-szonda?

Ha minden a tervek szerint alakul, a BepiColombo magyar idő szerint október 20-án, hajnali 3:45-kor indul Francia Guyanából, a Kourou űrközpontból, az Ariane-5 európai nehézrakéta következő, VA245 jelzésű startja alkalmával.

(Kép: Arianespace)

A küldetés végső célja a Naprendszer legbelső bolygója, a Merkúr. A BepiColombo az Európai Űrügynökség (ESA) harmadik és egyben utolsó űreszköze a Horizon 2000+ tudományos programja keretében (a másik kettő a Gaia és a LISA Parhfinder volt). Valójában „kettő az egyben” űrszondáról van szó, hiszen két együtt utazó, de különváló egység fog pályára állni a Merkúr körül: az európai MPO (Mercury Planetary Orbiter) és a Japán Űrügynökség (JAXA) Mio szondája (nemég nyilvános pályázat nyomán történt névadása előtt Mercury Magnetospheric Orbiter, MMO).

Az a bizonyos pályára állás viszont nem egyhamar lesz. Ahhoz, hogy a BepiColombo minél pontosabban fel tudja venni a Merkúr Nap körüli keringésének sebességét és így le tudjon fékezni a bolygó körül, különféle gravitációs lendítő manőverek sorozatát kell elvégeznie. Először a Föld közelébe tér vissza (2020. április), majd két alkalommal a Vénusz mellett repül el (2020. október és 2021. augusztus). Utána nem kevesebb mint hat szoros Merkúr-megközelítés következik, mielőtt 2025 decemberében végre eljön a pályára állás pillanata. Addig utazás közben a szonda ionhajtóműveivel tudja változtatni pályáját, ezek a Merkúr körüli pályára állást közvetlenül megelőzően leváló MTM (Mercury Transfer Module) egységen vannak.

A BepiColombo 9 milliárd km-es összetett útja a 2018-as starttól a Merkúrhoz való 2025-ös megérkezésig. A negyedik Merkúr-megközelítés után a szonda már nem nagyon távolodik el a bolygótól. A végén a cél, hogy a BepiColombo és bolygó sebessége kevesebb mint 2 km/s eltéréssel megegyezzen. A pályára állás után a felszín feletti magasságot hagyományos kémiai hajtóművek alkalmazásával csökkentik majd. (Animáció: ESA)

A kettős európai–japán küldetésről tavaly már részletesen írtunk, olvasóinknak ajánljuk az akkori cikkünk újraolvasását. A két űrszonda csak hét év múlva, a Merkúr körüli pályára állásuk előtt önállósul. Az európai MPO elsősorban magát a bolygótestet vizsgálja majd, a japán Mio fő feladata pedig az égitest mágneses terének, magnetoszférájának kutatása lesz. Az előbbi a bolygóhoz közelebb, az utóbbi jóval magasabb és elnyúltabb pályáról végzi majd méréseit.

Fantáziakép a BepiColombo európai (fent) és japán (lent) egységéről, a Merkúr körül. (Kép: ESA)

A 2025-ös megérkezés után várhatóan egy (földi) éven át tart a tudományos program, ami szerencsés esetben további egy évvel meghosszabbítható. A szondák együttes erővel a bolygó összetételét, sűrűségét, alakját, belső szerkezetét, gravitációs és mágneses terét, vékonyka légkörét (exoszféráját), a napszéllel való kölcsönhatását vizsgálják, feltérképezik a felszínét. Korábban csak az amerikai MESSENGER űrszonda állt pályára a Merkúr körül, tehát mind az ESA, mind a JAXA számára új kutatási területet jelent a legbelső bolygó. Ez az első alkalom, hogy a két űrügynökség egy bolygóközi küldetésben ilyen jelentős mértékben együttműködik.

Több mint egy évtizednyi előkészítés után hamarosan indul a BepiColombo. A végső összeszerelésről, a Nap közelében akár 450 °C-os hőmérséklettől védő, kézzel varrott szigetelő burkolatról, a komplikált pályáról, a program tudományos céljairól szól az ESA rövid videója.

Végül, de nem utolsósorban érdemes megemlíteni, hogy mint sok más nemzetközi űreszköznek, így a BepiColombónak is van magyar vonatkozása. A BL Electronics Kft., az Eötvös Loránd Tudományegyetem (ELTE) Űrkutató Csoportja és a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) Wigner Fizikai Kutatóközpontja szakemberei a japán és az európai szondák különböző egységeivel kapcsolatban dolgoztak. Ezek részleteiről hamarosan többet is olvashatnak!