Űrvilág űrkutatási hírportál (http://www.urvilag.hu)

 

Új bolygóvédelmi elvárások
(Rovat: Távoli világok kutatói, Élet a Földön kívül? - 2018.08.30 07:15.)

A Nemzeti Akadémiák tanulmánya összefoglalja a NASA intézkedéseit a szomszédos égitestek védelme érdekében, egyúttal megjelöli, ahol a NASA erőfeszítései nem elegendők.

A Naprendszer kutatásának visszatérő dilemmája a bolygóvédelem problémája. Ebben az esetben nem arról van szó, miként tudjuk megvédeni a Földet egy esetleges becsapódástól, hanem a mikrobiológiai szennyezések elkerüléséről. A probléma kétirányú. Egyrészt a Naprendszer egyes égitestjeiről feltételezik, hogy akár mikroszkopikus életformák is előfordulhatnak rajtuk/bennük, így nyilván nem lenne szerencsés, ha ezen égitestek (a Mars, az Europa, az Enceladus vagy éppen a Titán) felszínét akaratlanul földi eredetű mikroorganizmusokkal szennyeznénk be. A másik irányú potenciális szennyezés az, ha anyagmintát hozunk egy égitestről, ez esetben óvintézkedéseket kell tenni, hogy a mintában esetleg előforduló élő anyag ne jelenthessen veszélyt a földi életre.

Az amerikai Nemzeti Természettudományos, Mérnöki és Orvostudományi Akadémiák közelmúltban készített (és nem teljesen végleges formájában bárki számára letölthető) tanulmánya ezt a kérdéskört elemzi. Áttekintik a bolygókutató küldetések esetében az elmúlt évtizedekben tett bolygóvédelmi intézkedéseket, és felhívják a NASA figyelmét arra, hol kell továbbfejleszteni, tökéletesíteni az eddig alkalmazott eljárásokat, különös tekintettel az egyes égitestekről a Földre mintákat hozó küldetésekre, a Mars esetleges emberes kutatására és új szereplők, elsősorban magáncégek, például a SpaceX megjelenésére a Mars kutatásában.


A Curiosity marsjáró: guruló laboratórium vagy a Marsot fenyegető veszély? (Kép: NASA / JPL / Caltech / MSSS)

Az említett, új problémákat felvető küldetések akár már a 2030-as években, vagy talán még hamarabb elindulhatnak, ezért a bolygóvédelmi intézkedéseknek lépést kell tartaniuk a bolygókutatás technikai fejlődésével. A NASA mindenesetre a szervezeten belül létrehozta a Bolygóvédelmi Irodát, amelynek vezetője, Lisa M. Pratt a NASA „bolygóvédelmi tisztviselője”.

A NASA az önálló Iroda létrehozását megelőzően is minden tőle telhető bolygóvédelmi intézkedést megtett. A problémát azonban az okozza, hogy a bolygókutatásban (elsősorban a Mars esetében) résztvevők köre egyre szélesedik. Az Európai Űrügynökség (ESA) már a következő, 2020-as indítási ablakban elindítja ExoMars marsjáróját. Kína ugyancsak azt tervezi, hogy két éven belül nemcsak keringő, hanem leszállóegységet és marsjárót is küld a vörös bolygóra. Új szereplőként jelenik meg az Egyesült Arab Emírségek, amely szintén Mars-szonda indítását tervezi, igaz, egyelőre csak keringő egységet. Az említett államok mind csatlakoztak az ENSZ ún. Alapelvszerződéséhez, amelynek IX. cikke kimondja: „A Szerződésben részes államok a világűr, így a Hold és más égitestek tanulmányozását és kutatását úgy végzik, hogy elkerüljék azok káros szennyeződését, valamint a földi környezetnek Földön kívüli anyag beviteléből eredő ártalmas megváltoztatását, és ebből a célból szükség esetén megfelelő intézkedéseket hoznak.” A gondolat nemes, sőt figyelembe véve, hogy az Alapelvszerződés 1967-ben született, kifejezetten előremutató. A helyzet azonban nem ilyen egyszerű. Egyrészt, az Alapelvszerződés csak a szerződéshez csatlakozott államokról beszél, a fél évszázaddal ezelőtti jogalkotó (az ENSZ Világűrbizottság) legmerészebb álmaiban sem merült fel, hogy egyszer majd magáncégek bolygókutató küldetéseket indítanak, amint azt például a SpaceX már javában tervezi. Az Alapelvszerződés rendelkezéseinek betartásáról magáncégeknél az ún. „felbocsátó államnak”, a SpaceX esetében az Egyesült Államoknak kell gondoskodnia. Másrészt, éppen az Egyesült Államok volt az, amelyik az „űrbányászat” esetében nemzeti törvénykezéssel kibúvót próbált találni az amerikai magáncégek számára az Alapelvszerződés rendelkezéseinek betartása alól. Élhetünk a gyanúperrel, hogy ha az üzleti érdek úgy kívánja, hasonló „megoldás” a bolygóvédelem esetében is előfordulhat.


Az ExoMars 2016-os Schiaparelli leszállóegységének start előtti ellenőrzése, nem maradtak-e szennyező anyagok a szonda felszínén. (Kép: ESA / Airbus Defence and Space)

Mindenesetre a NASA a múltban számos bolygóvédelmi intézkedést tett. A Holdra leszálló első három Apollo-küldetés űrhajósai a visszaérkezés után „biológiai izolációs ruhát” öltöttek, majd karanténba kerültek. Az 1970-es évek közepén a Marsra indított Viking szondák leszállóegységét sterilizálási céllal a start előtt 40 órán keresztül 111 °C hőmérsékleten tartották. (Ugyanez nem mondható el a szovjet szondákról, amelyek közül a Marsz–3 eljutott a bolygó felszínére, a szovjetek viszont nem sterilizálták a Vikingekéhez hasonló hatékonysággal a szondáikat.) A Curiosity, amelynek célja nem az élet nyomainak keresése, hanem a geológiai vizsgálatok, az esetleges szennyezés elkerülése érdekében kifejezetten elkerülte azokat a területeket, ahol a felszín közelében víz vagy vízjég jelenlétére számítottak. Ugyancsak bolygóvédelmi okokból semmisítették meg a még működőképes Galileo és Cassini űrszondákat, de hasonló sors vár a Jupiter körül keringő Junóra is.


Az egyik Viking leszállóegység start előtti sterilizálása. (Kép: NASA)

Ugyanakkor köztudott, hogy a földi baktériumok túlélőképessége bámulatos. Bár a holdutazást túlélt baktériumok története utóbb legendának bizonyult, ám az űrhajósok találtak már az ISS külső felületén életképesen maradt baktériumokat, de medveállatkák is túlélték már a világűr mostoha körülményeit. Medveállatkákat vitt volna a Marshoz az orosz Fobosz-Grunt küldetés, amely azonban sikertelenül végződött. Emellett a sterilizáció hatékonysága is felvet bizonyos kételyeket. Ugyancsak vita bontakozott ki annak nyomán, amikor a SpaceX Falcon Heavy rakétája idén februárban Nap körüli pályára állított egy Tesla Roadster autót – sterilizálatlanul –, amely igaz, csak évmilliók elteltével, akár a Földbe, akár a Marsba becsapódhat.

Teljes verzióMinden jog fenntartva - urvilag.hu 2002-2019