Még közelebb a Cereshez
(Rovat: Távoli világok kutatói, Amerika és az űrcsillagászat - 2018.06.15 07:15.)

A NASA Dawn szondája 2015 márciusa óta kering a Ceres körül. Küldetése utolsó szakaszában olyan közelről vizsgálja, mint még soha.

Júniusban a több mint három éve a Ceres körül keringő Dawn olyan pályára tér át, amelynek legközelebbi pontja mindössze 35 kilométer magasan lesz az égitest felszíne fölött. Az elnyúlt ellipszis alakú pálya átellenes pontján viszont a szonda mintegy 4000 kilométerre távolodik a Cerestől. A kutatók azt remélik, hogy az új, nagy felbontású adatok révén ellenőrizhetők mindazon hipotézisek, amelyeket az elmúlt években a felszíni alakzatok keletkezésére vonatkozóan kidolgoztak.

A NASA Dawn űrszondájának 2018. május 16-án készített felvétele a Ceres felszínéről, amikor az égitest felé közeledő szonda még körülbelül 440 kilométerre volt a felszíntől. (Kép: NASA / JPL-Caltech / UCLA / MPS / DLR / IDA)

Különösen nagy várakozás előzi meg a Ceres legjellegzetesebb alakzata, az Occator-kráter közeli megfigyelését, amelynek alján nagy fényvisszaverő-képességű, ezért a sötétebb környezetükhöz képest vakítóan fehérnek látszó foltok, minden bizonnyal sólerakódások láthatók. A szakemberek várakozása szerint a kráter közeli vizsgálata, beleértve a Ceres felszínét alkotó anyag kémiai összetételének még pontosabb meghatározást, elvezet az ott lejátszódó, bonyolult geológiai folyamatok megértéséhez.

A Dawn szonda kezdeti és végső pályája a Ceres körül (külső és belső zöld ellipszis), a kék vonal a szonda közeli pálya felé vezető útját mutatja. (Kép: NASA / JPL-Caltech)

Új pályája legalacsonyabb pontján a Dawn tízszer közelebb lesz a Ceres felszínéhez, mint eddig bármikor. A szondát 2007-ben indították a Mars és a Jupiter közötti fő kisbolygóövben keringő két legnagyobb égitest, a Ceres és a Vesta vizsgálatára. Amint arról korábbi cikkeinkben beszámoltunk, a szonda előbb 2011–2012-ben a Vesta körül keringett, majd továbbment a Cereshez, amely körül 2015 márciusában állt pályára. A bolygóközi manővert, akárcsak keringési pályája későbbi változtatásait jó hatásfokkal dolgozó ionhajtóművével hajtotta végre. Kezdeti Ceres körüli pályáját 2016-ban megemelték, attól kezdve 4400 km és 39 100 km közötti távolságból vizsgálta az égitestet. Keringési magasságát idén április 16-án kezdték csökkenteni (lásd az ábrán). A pályamódosítás megtervezéséhez a NASA szakemberei mintegy 45 000 lehetséges pályát vizsgáltak végig, mire megtalálták az optimális változatot, amely tudományos szempontból a legígéretesebb megfigyeléseket teszi lehetővé.

A Dawn felvétele a Ceres látványos Occator-kráteréről, belsejében a jellegzetes, fehér sófoltokkal, amelyek földi távcsövek megfigyelése szerint napi változást mutatnak. (Kép: NASA / JPL-Caltech / UCLA / MPS / DLR / IDA)

A 466 millió dollárért készült Dawn szonda többször meghosszabbított, immár 10 évesnél hosszabbra nyúlt küldetésének ez lesz az utolsó felvonása. Ionhajtóművének köszönhetően mindeddig a Dawn az egyetlen olyan űreszköz, amelyik két különböző, Földön kívüli égitest körül keringett.

A Vesta vizsgálatánál elért legfontosabb tudományos eredményeket a NASA honlapja a következőkben foglalja össze. A Vesta sokkal jobban hasonlít a kőzetbolygókra (köztük a Földre is), mint a tipikus kisbolygók. A bolygókhoz hasonlóan sűrű magja van, amelyet köpeny és kéreg vesz körül. A Vestán egy, az égitest méretéhez képest hatalmas, a Vesta 525 km-es közepes átmérőjével vetekedő, kb. 500 km átmérőjű kráter található, amelynek központi csúcsa több mint kétszer olyan magas, mint a Mount Everest. A Vestán több mint 90 árokból álló hálózat található (egyesek közel akkorák, mint a Grand Canyon), az alakzatok két hatalmas, egymástól több száz kilométerre történt becsapódás nyomát őrzik. A Földön talált meteoritok közül több származik a Vestáról, mint amennyi a Holdról vagy a Marsról.

A Ceresnél elért eredmények a küldetés lezárását követően lesznek összegezhetők, a kutatók nyilván bíznak abban, hogy a most kezdődő, nagyon közeli vizsgálat során további, jelentős felfedezések születhetnek.