A Kepler a Neptunuszt figyelte
(Rovat: Távoli világok kutatói, Amerika és az űrcsillagászat - 2017.06.11 08:15.)

A Kepler-űrtávcső a kényszerűségből módosított K2 küldetés keretében többek közt a Neptunuszt figyelte.

A Kepler-űrtávcsövet 2009-ben exobolygók keresésére indították. A berendezéssel az égbolt kis területén több mint százezer csillag fényességét követték, az esetleg körülöttük keringő bolygók átvonulásait keresve. Amikor azonban 2013-ban a Kepler négy lendkereke közül a második is elromlott, már nem lehetett kellő pontossággal célra tartani, ezért a K2-nek elnevezett, módosított küldetés keretében új feladatokat kerestek az egyébként kifogástalanul működő eszköz számára.

Ennek keretében az űrtávcső 2014. november és 2015. január között 70 napig a Neptunuszt figyelte – a bolygó ugyanis éppen a távcső látóirányába került. Mint ismeretes, a Kepler a Földéhez nagyon hasonló pályán kering a Nap körül. Mivel a pálya csak hasonló, de nem pontosan azonos, ezért keringési ideje 372 nap, tehát a távcső évente 7,3 nappal lemarad a Földtől. A Neptunusz megfigyelésekor ez a lemaradás körülbelül 6 hetet tett ki, ami azt jelenti, hogy a Kepler valamivel több mint 100 millió km távolságban követte a Földet.

A Kepler-űrtávcső Neptunusz-megfigyelései. (Forrás: NASA Goddard YouTube Channel)

A megfigyelések 70 napja alatt készült 101 580 felvételből állították össze a 34 másodperces animációt. A Neptunusz a 15. napjánál balról úszik be a képbe, jól látható közvetlen közelében az 5,8 napos periódussal körülötte keringő nagy holdja, a Triton. A 24. napon bukkan fel a kép bal szélén a Tritonnál is sokkal halványabb, 360 napos periódussal a bolygó körül keringő Nereida. (A halvány pont „tisztes távolságból” követi a Neptunuszt, kezdetben távolságuk a vízszintes tengelyen mérve körülbelül 75 pixel, a hold a 62. nap környékén lép ki a képből, de ekkor már csak kb. 40 pixelre van a bolygótól. Könnyebben megpillantható, ha a képet teljes képernyőre nagyítjuk.)

A Kepler-űrtávcső hetven napon át végzett Neptunusz-megfigyelései fél percbe sűrítve. Az animáció első felében a bolygó retrográd mozgást végez az égen, majd visszafordul a szokásos menetirányba. Jóval halványabb, de jól látható a Neptunusz körül keringő legnagyobb holdja a Triton, a 24. naptól kezdve még a Nereida is megpillantható. Néha balról jobbra egy-egy halvány objektum suhan át a képen, ezek jóval közelebbi, ezért gyorsabban mozgó, az ekliptika síkjában keringő kisbolygók lehetnek. A jobb felső sarokban látható számláló az eltelt napokat mutatja (Forrás: NASA Ames / SETI Institute / J. Rowe)

A bolygó képéből felfelé és lefelé kiugró „tüskéket” a Kepler számára túl erős fénye okozza, a fény a CCD szomszédos pixeljeit is aktiválja. A többi külső bolygóhoz hasonlóan a Földről nézve a Neptunusz is hurkokat ír le az égen (mint szintén Keplertől, de ezúttal Johannestől tudjuk), a 42. nap környékén látható, amint a bolygó addig hátráló mozgása visszafordul.

A Neptunusz fényességének ingadozása a Kepler-űrtávcső mérései alapján. A legfeltűnőbb változás periódusa a bolygó közel 16 órás tengelyforgását tükrözi. (Kép: NASA Scientific Visualization Studio)