Űrvilág űrkutatási hírportál (http://www.urvilag.hu)

 

Mi várható 2016-ban? (2. rész)
(Rovat: Távoli világok kutatói, Nyereség a kontinensnek - 2016.01.05 07:15.)

Előretekintés a következő évre, Földünk, a Naprendszer és a Világegyetem automata űreszközökkel való kutatására összpontosítva.

A tavalyi előzetesben 2015-öt a törpebolygók meglátogatásának és Magyarország ESA-csatlakozásának éveként vezettük be. S valóban, hazánk novemberben végre hivatalosan is belépett az Európai Űrügynökség (ESA) teljes jogú tagjainak sorába. Az év vége előtt már le is zárult annak a folyamatosan nyitva álló pályázati felhívásnak az első beadási köre, amelynek célja a magyar űripar felzárkóztatása az ESA programjaiban való hatékony részvételhez. 2016-ban már meg is kezdhetik a munkát az első pályázati forduló majdani nyertesei, illetve további pályázatok beadására nyílik lehetőség.

Ami a törpebolygókat illeti, az amerikai New Horizons űrszonda sikeresen elrepült a Plútó mellett és rengeteg érdekes, meglepő adattal szolgált az égitestről és holdrendszeréről. Várhatóan 2016-ban hivatalosan is eldől, hogy a New Horizons programját meghosszabbítja-e a NASA. Feltehetően igen, s akkor az űreszköz 2019 első napján méréseket végezve repülhet el a 2014 MU69 jelzésű kis Kuiper-övbeli objektum közelében. Az ugyancsak amerikai Dawn szonda pedig 2016-ban is folytatja a Ceres törpebolygó körüli pályáról a vizsgálatait – igaz, már nem sokáig. Immár a legalacsonyabb pályán, a felszín felett 285 km-es magasságban dolgozik, egészen 2016 tavaszáig. Akkor elfogy a fedélzetén levő hajtóanyag, az űreszköz pedig elnémul.

Még a Naprendszer kis égitestjeinél, és a már működő űrszondáknál maradva, 2016-ban is folytatódik a 67P/Csurjumov–Geraszimenko-üstökösnél levő európai Rosetta programja. Az üstökös már túljutott pályájának napközeli pontján, távolodik központi csillagunktól, így a Rosettának most alkalma nyílik az üstökösaktivitás csökkenését is végigkísérni. Remélhetőleg egészen 2016. szeptemberig működőképes marad, ami után még az is lehet, hogy küldetését az üstökösmagra „letéve” fejezi be.

Szeptember elején egy Atlas-5 rakéta indítja útjára a NASA az OSIRIS-REx űrszondáját. Ennek ambiciózus célja a 101955 Bennu (korábbi ideiglenes jelöléssel: 1999 RQ36) kisbolygó megközelítése, anyagminta vétele és azzal visszatérés a Földre 2023-ban. A célpont egy kb. fél km-es átmérőjű, szénben gazdag kisbolygó, a Naprendszer korai időszakának tanúja.

A nagybolygók kutatásával kapcsolatban is ígér érdekességeket az előttünk álló esztendő. 2015 végén, kalandos „kitérővel” érkezett meg a Vénusz körüli pályára a japán Akacuki űrszonda, amely hamarosan megkezdi tudományos méréseit, miután irányítói áprilisban kialakítják végső pályamagasságát. 2016 tavaszán jön el ismét az a 26 havonta ismétlődő időszak, amikor a Földről a Mars felé üzemanyag-takarékos módon indíthatunk űrszondákat. Sajnos az amerikai InSight – francia fejlesztésű szeizmométere elkészültének késlekedése miatt – kénytelen lesz elszalasztani ezt az indítási ablakot. De így sem maradunk izgalom nélkül: az európai és orosz együttműködésben épülő ExoMars 2016 a menetrend szerint március 14-én Bajkonurból egy Proton hordozórakétával indul, rajta a Mars körüli pályára szánt, a bolygó légkörét több éven át vizsgáló ExoMars Trace Gas Orbiter szondával és a Schiaparelli nevű kísérleti leszállóegységgel. A Marshoz való megérkezésükre októberig kell várni.


A 600 kg-os ExoMars Schiaparelli repülő modellje tesztelés közben, a gyártó Thales Alenia Space hő- és vákuumkamrájában, 2015 nyarán. (Kép: ESA / B. Bethge)

Emlékeznek még a Juno űrszondára? Ez az az amerikai űreszköz, amely 2011-ben indult és 2013-ban visszatért a Föld mellé egy gravitációs lendítő manőver erejéig. A Jupiter körüli, a pólusok fölött húzódó pályáról vizsgálja majd a Naprendszer legnagyobb gázóriásának légkörét, mágneses és gravitációs terét. A napelemes energiatermeléssel működő, mintegy 2 éves aktív élettartamra tervezett Juno július első napjaiban kell lefékezzen a Jupiter mellett.


A Juno a Jupiter egyik pólusa fölé közelít. (Fantáziakép: NASA / JPL-Caltech)

Az új űrcsillagászati műholdak közül megemlítjük a röntgentartományban végzendő megfigyelésekre szánt japán Astro-H-t, amely februárban egy H-2A rakétával állhat alacsony Föld körüli pályára. Ugyancsak a kizárólag a Föld légkörén túlról művelhető röntgencsillagászat műszerparkját erősíti majd Kína első csillagászati űrobszervatóriuma (HMXT, Hard X-ray Modulation Telescope), amely 2016-ban állhat pályára, de tervezett startdátumáról közelebbit egyelőre nem tudni. A 20–200 keV közötti energiatartományban végez majd méréseket.

A Föld felé „visszafordulva”, először a Jason-3 óceánmegfigyelő műholdat említjük. Szinte minden évben megesik, hogy az előjelzett űrindítások közül valamelyik átcsúszik a következő évre. Ez történt a már a tavaly ilyenkor közölt összeállításunkban beharangozott, az amerikai NOAA és európai EUMETSAT meteorológiai szervezetek együttműködésében használandó űreszközzel is, amely végül talán idén január közepén startolhat egy Falcon-9 hordozórakétával.

Európa „radarszeme” megduplázódik, amikor április környékén Kouroból egy Szojuz hordozórakétával felbocsátják a Sentinel-1B jelű műholdat. Az európai Copernicus földmegfigyelő program második radaros távérzékelő holdja a 2014-ben pályára állított Sentinel-1A-hoz csatlakozik majd. Ketten együtt megfelezik majd a mostani 12 napos visszatérési időt: ugyanabból a pozícióból a földfelszín egy-egy adott területéről 6 naponta lesznek képesek felvételt készíteni az apertúraszintézis elvén működő radarberendezésükkel.

Szeptemberben állhat pályára az amerikai DigitalGlobe cég WorldView-4 (korábban GeoEye-2) új nagyfelbontású optikai távérzékelő műholdja. Októberben bővülhet az időjárás-előrejelzések készítése szempontjából alapvető fontosságú geostacionárius meteorológiai műholdak amerikai sorozata az új, továbbfejlesztett generációt képviselő GOES-R indításával.

Ha minden jól megy, a már megszokott hordozóeszközökön túl 2016 folyamán bemutatkozhat az amerikai SpaceX új, nagyteljesítményű Falcon Heavy rakétája, a kínaiak pedig használatba vehetik a modern Hosszú Menetelés-5 és -7 rakétáikat. Ugyancsak erre az évre várható az orosz távol-keleti Vosztocsnij űrindítóhely felavatása, bár építését az elmúlt években pénzügyi és technikai jellegű gondok hátráltatták.

Az új indítások többségét képviselő, gyakorlati alkalmazások céljára épülő távközlési, földmegfigyelő, navigációs, meteorológiai, katonai mesterséges holdak azok, amelyek segítségével az emberiség fenntartja és fejleszti űrtevékenységégét az elkövetkező évben is. Minden tervet és várható eseményt lehetetlen volna itt felsorolni, így ebből a rövid összefoglalóból biztosan kimaradtak további érdekesek. Egy részüket most még nem is lehet előre pontosan tudni. Mindenesetre ígérjük, hogy minden fontosat igyekszünk majd év közben figyelemmel kísérni az Űrvilág portál híreiben. Látogassanak vissza hozzánk rendszeresen!

Teljes verzióMinden jog fenntartva - urvilag.hu 2002-2018