Kínai távcső a Holdon
(Rovat: Távoli világok kutatói, Kína a világűrben - 2015.11.18 07:15.)

Az UV-távcső csaknem két éve működik a Holdon, méghozzá a szakemberek megelégedésére, amit a kalibrációs adatok is alátámasztanak.

A Csang’e–3 kínai űrszonda – amint arról beszámoltunk – 2013. december 14-én szállt le a Szivárvány-öbölben a Holdra. Maga a leszállóegység holdi csillagászati obszervatóriumként is működik. Egyik műszere a közeli ibolyántúli (UV) tartományban (245–340 nm) érzékeny, 15 cm-es átmérőjű távcső, amelyik a leszállás óta, csaknem két éve működik. A kínai kutatók a közelmúltban számoltak be az első másfél év eredményeiről az Astrophysics and Space Science című folyóiratban. A távcsövet helyi napkeltekor és napnyugtakor, amikor a por legjobban veszélyezteti, a Csang’e–3 belsejébe teszik. Ennek tudják be, hogy a várt egy évvel szemben még jelenleg is működik.

A Csang’e–3 leszállóegysége. (Kép: Xinhua / Corbis)

J. Wang (Kínai Tudományos Akadémia Nemzeti Csillagászati Obszervatóriuma) és szerzőtársai arról számolnak be, hogy a holdi ibolyántúli távcsővel (LUT, Lunar-based Ultraviolet Telescope) 2000 órányi megfigyelést végeztek, összesen 40 csillagot követtek, és képet alkottak a Szélkerék-galaxisról (M101). A műszerrel havonta átlagosan 10 000 felvételt készítettek. A kínai UV-távcsövet a Földről vezérelték. (Korábban is működött már UV-távcső a Holdon, de azt az Apollo–16 űrhajósai kézzel működtették. A műszerrel a Földről és a Nagy Magellán-felhőről készítettek felvételeket.)

A Szélkerék-galaxisnak a kínai holdi UV távcsővel készített képe. (Kép: NAOC / ILOA / UH-Hilo / CFHT)

A Messier 101 (más néven M101, NGC 5457 vagy Szélkerék-galaxis) spirálgalaxis az Ursa Major (Nagy Medve) csillagképben, a Hubble-űrtávcső felvételeiből összeállított képen. (Kép: ESA / NASA)

Cikkükben a kínai kutatók a távcső két fő célját jelölik meg:

1. Fényes változócsillagok folyamatos követése a közeli ibolyántúli tartományban, akár 10–12 napig.
2. Az égbolt teljes átvizsgálása kis galaktikus szélességeken, ugyancsak a közeli UV sávban.

A detektort mintegy 40 fokkal a környezet hőmérséklete alá hűtik, ami helyi délben ‒20 °C körüli, alacsonyabb napállásnál ‒40 °C körüli üzemi hőmérsékletet jelent. A távcső detektora 1 megapixeles (1024 × 1024 pixel), a CCD egy pixelének fizikai mérete 13 mikrométer, ami az f/3,75 fényerejű távcsővel 4,76 ívmásodperc/pixel felbontásnak, illetve 1,36 × 1,36 négyzetfokos teljes látómezőnek felel meg. A leszállóhelyről a távcső mozgathatóságát figyelembe véve a műszer az égbolt mintegy 3600 négyzetfokos területét tudja elérni (egy adott időpontban kb. 400 négyzetfokot).

A mérések célja elsősorban a műszerek kalibrációja volt. Ehhez 17 UV-standard csillagon 51 észlelési sorozatot végeztek, minden egyes sorozat 30 percig tartott. Ezek során a csillag fényességétől függően 2–10 másodperc közötti expozíciós időkkel készítettek sorozatfelvételeket. A méréssorozatok alapján megállapították, hogy az LUT teljesítménye stabil, a havonta meghatározott fényességi nullpont nem tolódott el, állandó maradt. Ebből arra is következtettek, hogy a távcső teljesítőképességet lerontó környezeti tényezők hatása nem számottevő. E tényezők közül a cikkben a napszél nagy energiájú protonjai bombázását, a távcső bevonatának oxidálódását, illetve a holdpor lerakódását a tükrökre említik. A műszer stabilitását különböző színképtípusú csillagok esetében is igazolták.