Holdrengések, marsrengések
(Rovat: Távoli világok kutatói, Az Apollo holdprogram , Űrszondák a Marsnál - 2015.10.06 07:15.)

Egy német kutatócsoport új szoftverrel régi holdrengéseket talált, a jövőben pedig hatékonyabbá teheti a marsrengések keresését.

A holdrengések vizsgálatát az Apollo-expedíciók során az égitest felszínére telepített szeizmométerek tették lehetővé. Működési idejük alatt a kutatók többféle rengéstípust azonosítottak. Meg tudták különböztetni a meteorok becsapódásaiból eredő rengéseket azoktól, amelyeket a Holdra ható, a Föld által kifejtett árapályerők az égitest mélyében váltanak ki, és azoktól, amelyek fészke a felszín közelében van, eredetük azonban mindmáig ismeretlen.

Fáradságos kézi munkával és számítógépekkel sikerült összeállítani az Apollo-program szeizmométerei által detektált rengések mintegy 13 ezer eseményt tartalmazó katalógusát. A göttingeni Naprendszerkutatási Max Planck Intézet munkatársai a hangfelismerő algoritmusok alkalmazásával olyan új szoftvert fejlesztettek ki, amelyik a korábbinál hatékonyabban tudja azonosítani a rengéseket a szeizmométerek által rögzített adatokban. A szoftverrel elég megismertetni egy bizonyos típusú holdrengés egyetlen eseményét, és ennek alapján az adatokban azonosítani képes az összes ugyanolyan típusú rengést. A kutatók egyelőre az Apollo–16 űrhajósai által 1972-ben a Holdra telepített, és ott 1977-ig működő szeizmométer adatainak egy részét vizsgálták át. Az adatsorban az új algoritmussal nem kevesebb, mint 210 olyan holdrengést azonosítottak, amelyek a korábbi feldolgozás során elkerülték a kutatók figyelmét.

Az Apollo–16 űrhajósai által a Hold felszínére helyezett műszerek egy csoportja, előtérben a szeizmométerrel. (Kép: NASA)

A hatékony algoritmuson alapuló szoftvernek a jövőben a NASA kutatói is jó hasznát vehetik. A jövő márciusban induló InSight szonda egyik műszere ugyanis a SEIS (Seismic Experiment for Interior Structure, azaz a bolygó belső szerkezetét felderítő szeizmikus kísérlet) szeizmométer lesz, amelyet a Francia Űrügynökség (CNES) koordinálásával a Párizsi Geofizikai Intézet (IPGP), a svájci Szövetségi Technológiai Intézet (ETH), a már említett Naprendszerkutatási Max Planck Intézet, az Imperial College és a NASA Sugárhajtás Laboratóriuma (JPL) fejleszt.

A Francia Űrügynökség (CNES) irányításával az InSight küldetéshez készített szeizmométer. (Kép: CNES)

A 3 kg tömegű SEIS műszercsomagot három nagyon széles sávú (VBB) szeizmikus szonda, a hozzájuk tartozó hőmérsékletmérő szondák, valamint három rövid periódusú (SP) szeizmikus szonda és ezek hőmérsékleti szondái alkotják. A műszer saját szoftverje gondoskodik arról, hogy a folyamatosan működő műszer adataiból kiszűrje a haszontalanokat, és csak az értékeseket továbbítsa a Földre, így spórolnak majd a rendelkezésre álló korlátozott adatátviteli kapacitással.

A NASA jövőre indítandó InSight szondájának ellenőrzése a Lockheed Martin Systems denveri laboratóriumában. (Kép: NASA)