Űrvilág űrkutatási hírportál (http://www.urvilag.hu)

 

Széteső kisbolygó
(Rovat: Távoli világok kutatói, Amerika és az űrcsillagászat - 2014.03.09 07:15.)

A Hubble-űrtávcső „szeme láttára” szakadt szét a Naprendszer fő kisbolygóövében keringő egyik apró égitest.

A felvételeken tíz kisebb darabot sikerült megkülönböztetni. Ilyen feldarabolódást eddig közvetlenül még nem figyeltek meg. Az „áldozat” a 2013 szeptemberében felfedezett P/2013 R3 katalógusjelű objektum, amelyet kinézete alapján először üstökösnek hittek. Később kiderült róla, hogy a Mars és a Jupiter pályája közötti kisbolygóövben kering, s hogy a képeken az elmosódott, kómaszerű jelenség valójában a szétdarabolódás hatására keletkezett por.


A felvételek sorozatán a P/2013 R3 jelű kisbolygó feldarabolódásának folyamata követhető, 2013 októberétől 2014 januárjáig. A legnagyobb darab kb. 180 m-es. A jobb oldalon számítógépes eljárással élesített képek láthatók. A Nap irányát a bal felső sarokban egy nyíl mutatja. (Kép: NASA / ESA / D. Jewitt, UCLA)

A kutatók szerint nem arról van szó, hogy az égitestbe egy másik ütközött volna. Akkor a „repeszek” más módon, gyorsabban távolodnának egymástól. Hasonló okokból kizárható, hogy valamiféle robbanás történt volna, például a kisbolygó belsejében felmelegedő és elpárolgó jég miatt. Az égitest amúgy is elég messze van ahhoz a Naptól, hogy jelentős felmelegedést lehetne róla feltételezni.

A legvalószínűbb ok az úgynevezett YORP-hatás (Jarkovszkij–O’Keefe–Radzijevszkij–Paddack-effektus). A napsugárzás közvetett hatására az idővel fokozatosan egyre gyorsabban forgó kis, egymáshoz lazán kötődő részekből összeálló égitestet a centrifugális erő végül szétvetette. A jelenség ilyen drasztikus eredményének közvetlen megfigyelésére most először kínálkozik alkalom. Hogy ez így létrejöhessen, arra van szükség, hogy a kisbolygó egy laza törmelékhalom legyen, amely bizonyára sokkal korábban – az elmúlt százmillió évek alatt – végbement kisbolygó-ütközések nyomán jött létre, kisebb darabok összeállása nyomán. Most, az égitest felpörgése miatt ezek a darabok önállósultak. Az eredményről beszámoló szakcikk az Astrophysical Journal Letters folyóiratban jelenik majd meg.

Nemrég egy másik különleges kisbolygó, a „hatfarkú” P/2013 P5 megfigyelése is igazolta, hogy a kb. 1 km-esnél kisebb kisbolygók szétesésében jelentős szerepe lehet a Nap sugárzásának.

Teljes verzióMinden jog fenntartva - urvilag.hu 2002-2020