Űrvilág űrkutatási hírportál (http://www.urvilag.hu)

 

Ritka, forró gáz a Tejútrendszer körül
(Rovat: Távoli világok kutatói, Amerika és az űrcsillagászat - 2012.09.26 07:15.)

Galaxisunk röntgencsillagászati űrtávcsövekkel felfedezett gázburka több százezer fényévnyi kiterjedésű lehet, a tömege pedig összemérhető a Tejútrendszer csillagainak össztömegével.

A felfedezést közlő csillagászcsoport elsősorban az amerikai Chandra, valamint az európai XMM-Newton és a japán Szuzaku (Suzaku) röntgenműholdak méréseire támaszkodott. Ha a még bizonytalan számértékeket később megerősítik, a most felfedezett halo kielégítő magyarázatot adhat az ún. hiányzó barionok problémájára is. Az eddigi megfigyelések szerint ugyanis a kozmikus környezetünkben feltételezett barionos anyagnak (vagyis főleg az atommagokat alkotó protonoknak és neutronoknak) csak mintegy a feléről tudunk számot adni a csillagokban és a Galaxis csillagközi anyagában.

Már egy ideje gyanítják, hogy a hiányzó barionokat a galaxisok közti térben kell keresni. A kutatócsoportnak most sikerült becslést adni a saját galaxisunkat körülvevő óriási gázburok kiterjedésére, hőmérsékletére és tömegére vonatkozóan. Távolabbi röntgenforrások sugárzását elemezték a Chandra röntgenműholddal. Ezzel az oxigén ionjaitól származó elnyelést, s így az oxigén előfordulási gyakoriságát tudták megbecsülni, s egy ésszerű hidrogén-oxigén arány feltételezésével a teljes gáztömeget is. (A hidrogén kell alkossa a gáz túlnyomó részét.) Eszerint a tömeg valahol 10 és 60 milliárd naptömeg között lehet. A galaxisunkat körülvevő, igen ritka ionizált gáz 1-2,5 millió fokos hőmérsékletű. Sűrűsége olyan kicsi, hogy más, távolabbi galaxisok körül esélyünk sem volna kimutatni. Kiderült, hogy a Tejútrendszert körülvevő, 1 millió fokosnál forróbb gáz sokkal nagyobb tömegű, mint a korábban már ismert, 100 ezer és 1 millió fok közötti hőmérsékletű komponens.


Az ábrán kék színnel egy 300 ezer fényév sugaró forró gázburok fantáziaképe látható. Közepén a Tejútrendszer, mellette – még jóval a kiterjedt halón belül – a szomszédos galaxisok, a Nagy és Kis Magellán-felhő (LMC és SMC). A halo mérete az ábrázoltnál még nagyobb is lehet. (Kép: NASA / CXC /M. Weiss; NASA / CXC / Ohio State / A.Gupta et al.)

Az eredményeket bemutató szakcikk az Astrophysical Journal című folyóiratban jelent meg.

Teljes verzióMinden jog fenntartva - urvilag.hu 2002-2020