A Hubble is figyeli majd a Vénusz-átvonulást
(Rovat: Távoli világok kutatói, A Nap és bolygótestvéreink , Élet a Földön kívül? - 2012.05.07 07:15.)

Pedig az érzékeny űrtávcsővel még a Nap közelébe sem szabad nézni! Akkor hogyan, és miért?

Már javában tervezik azt a megfigyelési programot a Hubble-űrtávcsővel, amelynek célja a június 6-án bekövetkező ritka égi eseménynek, a Vénusz bolygó Nap előtti átvonulásának a tanulmányozása. Legutóbb épp nyolc éve, 2004 júniusában láthattunk ilyen jelenséget a Földről, de a következő alkalmat már bizonyára egyikünk sem érheti meg: több mint egy évszázadot kell várni a legközelebbi, 2117-es Vénusz-átvonulásig. Az idei jelenség megfigyelési lehetőségei egyébként Magyarország területéről nem túl kedvezőek. Nem láthatjuk majd a teljes folyamatot, amint a Vénusz kis fekete foltja áthalad a napkorong előtt. Az itteni napkelte idején az esemény már zajlik, és pár perccel reggel 7 óra előtt véget is ér. Aki mégis látni szeretné a jelenséget, a Vénusz kilépése előtti egy órát, az szabad szemmel is felfedezheti a bolygókorongot az alacsonyan járó Nap előtt. De ha nem akar megvakulni, előtte mindenképpen gondoskodjon megfelelő védőszemüvegről, amilyet napfogyatkozások alkalmával is használnak!

Ahogy az emberi szemet, úgy a Hubble-űrtávcső fókuszában levő érzékeny detektorokat is azonnal menthetetlenül tönkretenné az erős napsugárzás. A Föld körül keringő teleszkópon napszűrű sincs, hisz nem a saját csillagunk megfigyelésére szánták. Arra ott vannak a földi és más, kifejezetten erre a célra épült űrbeli távcsövek. Akkor mégis mi haszna a Vénusz-átvonulás megfigyelésének, és hogyan szeretnék kivitelezni?

A legutóbbi, 2004-es Vénusz-átvonulás. (Kép: Michael Wilce / Space.com)

A kísérlet célja, hogy megállapítsák: milyen a Vénusz légkörének összetétele. Nem mintha nem tudnánk most is épp eléggé pontosan, hiszen még helyszíni űrszondás mérések is rendelkezésre állnak (jelenleg is dolgozik az európai Venus Express a bolygó körüli pályán). Tehát nem maga a légkör összetétele az érdekes, hanem az, hogy a Hubble által felvett színképekből ezt milyen megbízhatóan lehet megállapítani. A Vénusz valójában ellenőrzésül szolgálhat olyan mérésekhez, amelyek távoli, idegen naprendszerekben keringő exobolygók légköri összetételét szeretnék kideríteni. A tranzit módszerrel észlelt exobolygóknál lényegében ugyanez a jelenség játszódik le, mint a Vénusz-átvonuláskor, csak sokkal távolabb. Tőlünk nézve ezek a bolygók időnként áthaladnak saját csillaguk előtt. Ilyenkor a csillag fénye a háttérből átvilágítja a bolygó légkörét, s a fényben a légköri gázok jellegzetes elnyelési színképvonalai után lehet kutatni. Az exobolygók légköri összetételének megállapítása a következő nagy lépés, amit az esetleges távoli életformák kutatásában, a Földhöz hasonló idegen bolygók keresésében meg kell tenniük a csillagászoknak.

A Hubble-űrtávcső nem közvetlenül a Napot, hanem a visszavert napfényt fogja figyelni. „Tükörnek” pedig a Holdat használja majd, pontosabban annak egy kiválasztott részét, ahová a Vénusz-átvonulás teljes, közel 7 órás időtartama alatt irányítják majd az űrteleszkópot. Szükség lesz erre a hosszú időre, mivel a remélt színképi jelek igencsak gyengék. A Nap fényének mindössze 0,001%-a halad át a Vénusz légkörén, ezt kell a teljes fényárból kiszűrni. A Hubble többféle detektorát (Advanced Camera for Surveys, Wide Field Camera-3, Space Telescope Imaging Spectrograph) is bevetik az átvonulás során, a közeli infravöröstől az ultraibolyáig terjedő tartományokban. Képek és spektrumok is készülnek majd.

A Hubble-űrtávcsővel idén januárban fényképezték a Holdon a 80 km átmérőjű Tycho-krátert, már a Vénusz-átvonulásra készülődve. Kipróbálták, hogyan tudják hét órán át pontosan ugyanarra a holdi területre irányítani az űrteleszkópot. (Kép: NASA / ESA / D. Ehrenreich, Institut de Planétologie et d’Astrophysique de Grenoble / CNRS / Université Joseph Fourier)