Kettős bolygórendszert talált a Kepler
(Rovat: Távoli világok kutatói, Amerika és az űrcsillagászat - 2010.08.28 08:30.)

Ez azt jelenti, hogy tőlünk nézve mindkét exobolygó átvonul a csillaga előtt, s eközben kis fényváltozást okoz. Sőt lehet, hogy van ott egy harmadik is.

A távoli csillagok körüli bolygókat ún. tranzit módszerrel kereső amerikai Kepler-űrtávcső legújabb felfedezését a Science magazin legutóbbi számában publikálták. Mindkét bolygó mérete és sűrűsége nagyjából a Szaturnuszéhoz hasonló. Keringési idejük 19,2 nap, illetve 38,9 nap, vagyis pályájuk igen közel húzódik a tőlünk 2200 fényévnyi távolságban levő központi csillagukhoz. (A Naprendszerben érvényes viszonyokhoz hasonlítva mindkét égitest a legbelső bolygó, a Merkúr pályáján is belül keringene.) A gyanú szerint a Kepler-9b és Kepler-9c jelölést kapott bolygók mellett még egy harmadik, a Földnél alig valamivel nagyobb, még rövidebb (1,6 napos) keringési idejű bolygó is lehet a rendszerben, de ennek megerősítésére még további mérések szükségesek.

A kettős átvonulás lehetővé tette, hogy a csillagászok csupán ezekből a mérésekből is megbecsüljék a bolygók tömegét. Az égitestek ugyanis egymás mozgását is befolyásolják, így a fénygörbe elemzéséből, több egymás utáni átvonulás kicsit eltérő időpontjainak megméréséből következtetni lehetett a tömegekre. (Hagyományosan a tranzit módszerrel felfedezett exobolygók esetén más jellegű, a színképvonalaik Doppler-eltolódását mérő megfigyelésekre is szükség van, amikből meg lehet határozni a látóirányú sebességeket, majd a tömeget is.)

A Kepler-9 és a bolygórendszerének tagjai által előidézett elhalványodások a fénygörbén. (Képek: NASA / Ames / JPL-Caltech)

Ez az első alkalom, hogy tranzit módszerrel fedeztek fel többes bolygórendszert egy távoli csillag körül. (Ez nem jelenti azt, hogy egyébként ne ismernénk már számos olyan rendszert, amelyben több exobolygó is kering egy adott csillag körül.)

A Kepler által „gyanúsnak” tartott rendszerek közül jelenleg is mintegy 700-at vizsgálnak, összesen tíz nagy földi távcsővel, hogy a radiális sebességek mérésével igazolják az exobolygók létezését. Ezek az adatok egyelőre a 2009-ben startolt Kepler első 43 napos mérési időszakából származnak.