Űr-VLBI (1. rész) – születésnap!
(Rovat: Távoli világok kutatói, Japán a világűrben - 2004.02.12 15:37.)

Pontosan 7 évvel ezelőtt, 1997. február 12-én bocsátották Föld körüli pályára Japánból a HALCA rádiócsillagászati mesterséges holdat. A „születésnap” alkalmából induló sorozatunkban először bemutatjuk az űr-VLBI technikát.

A rádiócsillagászoknak elvileg nincs szükségük arra, hogy Föld körüli pályán helyezzék el teleszkópjaikat, hiszen a világűrből érkező rádióhullámok jórészt áthatolnak a légkörön. Mégis van értelme egy rádióteleszkópot pályára állítani! Ezzel ugyanis kiterjeszthető a földi rádiótávcső-hálózat. A nagyon hosszú bázisvonalú interferometria (angol rövidítéssel VLBI) technikájának lényege, hogy az égi rádióforrásokat egyszerre több antennával, egy egész hálózattal figyeljük meg. Az adatokat mágnesszalagra rögzítve, később egy központi helyen – az ún. korrelátorban – visszajátszva, egy akkora rádiótávcsövet lehet „előállítani”, amekkora az egyes antennák közti távolság (a bázisvonal hossza). A nagyobb átmérőjű távcső egyben finomabb képalkotást (szögfelbontást) eredményez. Erre pedig a távoli rádiósugárzó aktív galaxismagok (kvazárok) legbelső tartományainak vizsgálatához van szükség. A Földön természetesen nem lehet akármekkora távolságban elhelyezni a rádiótávcsöveket. Ha még jobb felbontású képeket akarunk, akkor még hosszabb bázisvonalakra van szükségünk: ez az űr-VLBI.

1997-ben a japán ISAS (ma JAXA) űrügynökség saját fejlesztésű, akkor vadonatúj M-5 rakétájával állította pályára a HALCA holdat. Fedélzetén egy 8 m átmérőjű antennával, 6,3 órás keringési idejű pályán, 2 frekvencián észlel együtt a földi VLBI hálózatokkal. Mérési adatait a kijelölt követőállomásokra sugározza, ahol rögzítik azokat. A HALCA a VSOP program része, amely egy igazán nemzetközi vállalkozás: fénykorában a világ (Európa, Amerika, Japán, Ausztrália, Kína) 40-nél több óriás rádióteleszkópja, 4 országban 5 követőállomás, 3 VLBI korrelátor dolgozott benne. Az űr-VLBI különlegessége más űrcsillagászati programokkal összehasonlítva az, hogy az együtt észlelő földi hálózat nélkül maga az űreszköz szinte semmire sem képes. A HALCA „hozzáadásával” elérhető szögfelbontás kb. háromszor jobb a csak a Földön, ugyanazon frekvencián elérhető felbontásnál.

A HALCA – túlélve tervezett élettartamát – ma is működik, bár a földi rádióteleszkópok és követőállomások már sokkal kevesebb időt töltenek vele együtt, mint működésének első 5 évében. Sorozatunk további részeiben felvillantunk majd néhány érdekes tudományos eredményt, bemutatjuk a magyar részvételt a VSOP űr-VLBI programban, és felvázoljuk a technika jövőjét.