Űrvilág űrkutatási hírportál (http://www.urvilag.hu)

 

Az Wild-2 igazán vad volt
(Rovat: Távoli világok kutatói, Szárnyaló képzelet , Új eszközök és anyagok - 2004.01.08 08:00.)

Pár napja már beszámoltunk arról az űrkutatás-történeti pillanatról, amikor a Stardust űrszonda úgy robogott át a Wild-2 üstökös kómáján, hogy közben – első alkalommal – részecskéket gyűjtött be. A NASA-JPL munkatársai – az elrepülés adatainak elemzése után - a közelmúltban a megközelítés újabb – viharos – részleteiről számoltak be.

"Január 2-án a Wild-2 odaadta nekünk porszemeit, de ez nem ment harc nélkül" – összegezte a minap a Stardust küldetés legizgalmasabb szakaszát Tom Duxbury a JPL Stardust Programjának igazgatója. A Spirit marsrover leszállásának „diadalmas zaja” kissé elnyomta a sokkal nagyobb messzeségben dolgozó űrszondáról érkező híreket, pedig a Stardust sokkal inkább űrkutatás-történelmet írt, mint a MER-2/Spirit, hisz először hoz haza a Földre üstökösből származó mintákat.

A Stardust a repülési tervnek megfelelően 2003. december 31-én lépett be a Wild-2 kómájába, ahol por- és gázrészecskék „vad zivatara” fogadta. Persze a világűrben másképpen kell értelmezni a vad és a zivatar kifejezést is. Vad, mivel a részecskék sebessége eléri a 6,1 km/másodperc (!) értéket és zivatar, mivel a környező „semmihez” képest hihetetlen mennyiségű anyag áramlik (más kérdés, hogy az üstökösök Földről is lenyűgöző látványt nyújtó csóvája még ezzel együtt is olyan ritka, hogy még a laboratóriumokban előállított földi vákuum is sűrűbb…) A részecskék persze nem csak a minták befogadására rendelt aerogélbe csapódtak, hanem magába a szondába is. A mérések szerint a szonda védőpajzsának első rétege tíz helyen is elrepedt. Szerencsére a kutatók számítottak erre és a szondát erősre építették. Ma úgy látszik, hogy az észlelt rendellenességek nem akadályozzák a szondát abban, hogy hazajusson 2006 januárjában.

A kutatók úgy gondolták, hogy az üstökös megközelítésekor a Stardustra hulló részecskék száma először folyamatosan növekszik, majd a csúcs elérése után ugyanígy visszacsökken a normálisra, ám nem így történt. A szonda a kómán való áthaladás közben két sugárnyalábot (jetet, por- és gázkitörést) is keresztezett, miközben a közbeeső részen nem mért szinte semmit.

Mindenesetre a Stardust küldetés egyelőre teljes sikert hozott. A kutatók az üstökös-randevú után mintegy 30 órányi információt töltöttek le a Stardust számítógépéről, melyek elemzése el fog tartani a porminták hazaérkezéséig. A letöltött információcsomag részét képezi az a 72 fotó is, melyet a megközelítés során készített a szonda és amelyről a Stardust képkészítő csapatának vezetője csak ennyit mondott: - A navigációs kameránk arra készült, hogy a repülést támogassa, nem pedig tudományos megfigyelésekre, de ezek így is a legjobb képek, amiket valaha üstökösről készítettek! Mindez tényleg bravúrnak számít, ha hozzátesszük, hogy a szonda indításakor a kamera objektívjén lerakódott szennyeződés erősen lerontotta a műszer teljesítményét. A kutatók akkor több hónapnyi gondolkodás után melegítéssel próbálkoztak, hogy megtisztítsák az objektívet és úgy tűnik teljes sikerrel jártak.

A Stardust szonda teljesítményével újabb érvet tett le az egy évtizede tartó vitában az „olcsóbban, gyorsabban, jobban” elv mellett, mivel ő maga a Discovery program olcsón előállított tudományos szondáinak egyike. Reméljük a 2006. január 15-i földi visszatérés is ilyen eredményes lesz és akkor már az üstökösmintákra is pezsgőt bonthatunk.

Forrás és fotó: NASA-JPL

Dancsó Béla

Teljes verzióMinden jog fenntartva - urvilag.hu 2002-2018