Gringauz 100
(Rovat: Oroszország és a Naprendszer, Távoli világok kutatói , Hazai kutatóhelyek és űripar - 2018.07.02 07:15.)

Júniusban születésének 100. évfordulóján Moszkvában emlékeztek a szovjet–orosz űrkutatás ikonikus alakjára.

2018. június 13–15. között rendezték meg Moszkvában, az Orosz Tudományos Akadémia Űrkutatási Intézetében (IKI) a Gringauz 100: Plasmas in the Solar System 2018 nemzetközi tudományos konferenciát, megemlékezve Konsztantyin Joszipovics Gringauz világhírű plazmafizikus professzor, az intézet korábbi vezető munkatársa születésének 100. évfordulójáról.

Gringauz professzor a szovjet–orosz és nemzetközi űrkutatás ikonikus alakja, az űrkutatás egyik pionírja volt. Kezdetben a rádióhullámok ionoszférában való terjedésével foglalkozott. 1947-től együtt dolgozott Szergej Koroljovval, a szovjet rakéták és űreszközök világhírű főkonstruktőrével. 1948-tól részt vett a V-2 rakétákkal végzett, úttörő fontosságú ionoszféra-mérésekben. 1957-ben javaslatára és vezetésével készítették a Szputnyik-1 rövidhullámú rádióadóját. Nevéhez fűződnek az első, nagy magasságban végzett ionsűrűség-mérések (Szputnyik-3, 1958), a napszél (Luna-1, -3) és a Föld plazmaszférájának (Luna-2, Venyera-1) 1959-ben történt felfedezése, melyekért 1960-ban Lenin-díjban részesült. Az 1965-ben alapított Űrkutatási Intézetben laborvezető lett. Munkatársaival először észleltek egy bolygó körül lökéshullámot (Venyera-4, -9, -10, 1967 és 1975–76) és fedezték fel a Mars magnetoszféráját (Marsz-2, -3, -5, 1971–73). Vezető kutatója volt a Plazmag műszercsomagnak, mellyel elsőként mérték ki egy üstökös (a Halley-üstökös) semleges gáz keletkezési rátáját és profilját, az üstökös körüli ionfelhő összetételét, és felfedezték annak ionopauzáját (Vega-1, -2, 1986). Részese volt a Mars plazmarétege felfedezésének (TAUS kísérlet, Fobosz-2, 1989). Életműve elismeréseként nevét egy kisbolygó, valamint a Mars egyik krátere viseli.

(Képek: IKI / RAS)

Gringauz professzor és kutatócsoportja már a 70-es évektől szoros munkakapcsolatban állt a KFKI Részecske- és Magfizikai Kutatóintézetével (ma: MTA Wigner Fizikai Kutatóközpont), illetve a soproni Geodéziai és Geofizikai Kutatóintézettel (ma: MTA Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpont Geodéziai és Geofizikai Intézet), az együttműködés hamarosan kutatócsoportunkkal, a KFKI Atomenergia-kutató Intézet (ma: MTA Energiatudományi Kutatóközpont) Űrelektronikai Csoportjával bővült. Ez a plazmakutatás terén létrejött együttműködés évtizedekre meghatározta csoportunk tevékenységét, melynek eredményeképpen olyan, tudománytörténeti jelentőségű, bolygóközi szondákon repülő fedélzeti műszerek születtek, mint a Vega űrszondákon (1986) a Halley-üstökösnél mérő Plazmag töltöttrészecske-spektrométerek, a Fobosz űrszondákon (1989) mérő TAUS tömegspektrométerek, valamint a ROMAP műszer plazmadetektora, mellyel közvetlenül egy üstökös (a Csurjumov–Geraszimenko-üstökös) magjának felszínén (Rosetta / Philae, 2014) végeztek méréseket.

Az emlékülésen a Wigner Fizikai Kutatóközpont képviseletében Tátrallyay Mariella (balról a második) és Kecskeméty Károly (balról a negyedik), az Energiatudományi Kutatóközpont részéről pedig Apáthy István (jobb oldalt) szóbeli és poszter előadásokkal vettek részt.

(Forrás: MTA EK Űrdozimetriai Kutatócsoport)