Az űr-VLBI koncepciók töredékes története
(Rovat: Orosz tudományos műholdak, Távoli világok kutatói - 2011.07.17 13:45.)

Az, hogy a VLBI technika felbontóképesség-növelését a bázisvonalak kiterjesztésével az űrbe telepített rádióteleszkópokkal érjék el, már a VLBI kezdeti története során, az 1970-es évek elején felmerült.

Az első nemzetközi szakmai megbeszélésekre az örményországi Bjurakanban került sor 1971-ben, az amerikai Bernie Burke, Ken Kellermann és a szovjet Nyikolaj Kardasov, Joszif Sklovszkij és Leonyid Matvejenko között. Burke és Kardasov ettől kezdve meghatározó egyéniségei, mondhatni motorjai voltak az űr-VLBI koncepcióknak. Később európai részről Richard Schilizzi bizonyult hasonló személyiségnek. A nyugati és a szovjet VLBI szakemberek meglepően jó, sőt baráti kapcsolatokat ápoltak még a legfagyosabb politikai viszonyok között is, ami természetesen serkentőleg hatott a tudományra és a találkozók légkörére egyaránt.

Néhány fontos „mérföldkő” az űr-VLBI felé vezető út elején:

• 1973: Kardasov javasolja a Szaljut űrállomásra egy 10 m-es antenna felszerelését, amely a 75 cm-es hullámhosszon végezne méréseket.
• 1976: Burke javasolja egy 4 m-es antenna elhelyezését a Spacelab-2-n.
• 1977: Burke először egy 10 m-es antennát javasol a Space Shuttle fedélzetére, később ezt 50 m-es antennává fejlesztik a NASA Marshall Space Flight Center részéről. Az ötlet 1978-ban elhal.
• 1978: Burke és kibővített csapata egy 3,7 m-es szén-epoxi paraboloid antennát javasol 3,8 és 18 cm-es mérések céljára a Spce Shuttle Spacelab 1981-83-as missziója során elhelyezni.
• 1979: Az első nemzetközi javaslat. Burke és Kardasov javasolja, hogy a NASA VOIR műhold 5 m-es telemetriai antennáját használják vevő üzemmódban pulzár rádiójelek vételére.
• 1982: A QUASAT űr-VLBI műhold javaslatát benyújtják az Európai Űrügynökségnek (ESA).
• 1986: A TDRSS kísérlet. Az amerikai távközlési műhold 4,5 m-es antennáját használták 13 cm-es hullámhosszon űr-VLBI kísérletre (Levy et al. 1986.). Sikerül interferenciát előállítani maximum 2,16 Föld-átmérő bázisvonallal. Ez az első kísérleti bizonyíték arra, hogy az űr-VLBI valóban lehetséges.
• 1989: A QUASAT továbbfejlesztésén alapuló IVS (International VLBI Satelliete) javaslat benyújtása az ESA-hoz. (Az IVS javaslatban magyar részről a FÖMI KGO, mint résztvevő szerepelt.)

Az űrrepülőgépre szerelt óriási, 50 m-es rádióantenna meg nem valósult koncepciójának vázlata. (Kép: NASA MSC)

A Szovjetunióban, a moszkvai Űrkutatási Intézetben (IKI) Kardasov és munkatársai két párhuzamos űr-VLBI projekt előkészítésébe kezdtek 1982-ben. Az egyik egy 5 tonnás, 30 m-es antennájú teleszkóp tervezete volt, amely 600 km magas pályán és a 408, 1665, és 5000 MHz frekvenciákon működik. A másik egy 500 kg-os, 10 m-esre kinyíló antenna ugyanezeken a frekvenciákon, de igen elnyújtott elliptikus pályán: 1 millió km-es földtávoli ponttal, mintegy másfél hónapos keringési idővel. Ezzel az eddigi szögfelbontások 100 szorosát érhetik el. Kardasov örömmel látta a QUASAT 10 m-es felfújható antennájának tervezetét. Az antenna tömege csak 100 kg lett volna. Kezdeményezte is ennek az antennának átvételét a szovjet kísérlethez. Azonban lehűtötte a reményeket, hogy a QUASAT antenna tervezése még igen korai fázisban volt, és megvalósítása semmi esetre sem fért volna bele a szovjetek által tervezett 5 éves felbocsátási határidőbe.

A nyugati szakemberek kritikával fogadták az 1 millió km-es pályát is, mert a csillagközi anyagon való szóródás miatt a kis kiterjedésű források elmosódnak, és a rendkívül nagy szögfelbontású űr-VLBI rendszer esetleg nem talál majd észlelhető rádióforrásokat. (Érdekes megjegyezni, hogy ez a kritika nyugati részről a mai napig élénken kíséri a nagyon elnyújtott RadioAstron pályát, habár a tervek ma már sokkal kisebb, de még így is meglehetősen nagy, közel 400 ezer km-es apogeum-távolságot irányoznak elő.) 1985 szeptemberében a már hivatalosan is RadioAstronnak nevezett űr-VLBI projektet felvették az Interkozmosz 5 éves programjába. Az első hold felbocsátását akkor 1990-re tervezték, a másodikat 6-12 hónappal későbbre.

Dr. Fejes István †